Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség egyik alapító lelkésze, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke az életét a szegények, az elesettek és a kirekesztettek megsegítésére szentelte. Összegyűjtött és időrendbe szerkesztett írásainak kötete egyaránt tartalmaz vallásos elmélkedést,   [>>>]

Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség egyik alapító lelkésze, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke az életét a szegények, az elesettek és a kirekesztettek megsegítésére szentelte. Összegyűjtött és időrendbe szerkesztett írásainak kötete egyaránt tartalmaz vallásos elmélkedést, közéleti publicisztikát, nyílt levelet, előadásszöveget, aktuálpolitikai cikket, jegyzetet és szépprózát. Nem csak a műfajok, a témák sokfélesége is jellemzi e könyv írásait; ahogy maga írja az előszóban: „Egyszerűen csak bátorkodtam papírra vetni a gondolataimat. Írjon bármiről, nézőpontját a szolgálat hivatása határozza meg, kezdve azzal, hogy két parlamenti ciklus során az SZDSZ képviselője volt az országgyűlésben (A padsor szélén), végezve azzal, hogy nyílt levélben fordult Balog Zoltánhoz, az emberi erőforrások akkori miniszteréhez abban a kérdésben, hogy gyülekezete nem kapta meg az egyházi besorolást (Levél a miniszternek). Iványi Gábor 1990 és 2024 között keletkezett írásainak többségében hitbéli kérdésekkel és a karitatív munka problémáival foglalkozik. Széljegyzetet ír az utolsó vacsora emlékéhez; a gyász fájdalmát önti szavakba egy fiatal halálakor; életképet rajzol egy nyomorúságos VIII. kerületi bérház lakóiról. Hosszabb esszében fejti ki gondolatait október 17-e, a szegénység világnapja alkalmából; húsvét és pünkösd kapcsán a hit megtartó erejéről beszél; Káin és Ábel történetével példázza az emberi jellemek, magatartások sokféleségét; több egyházpolitikai kérdésben is állást foglal, rendre a felekezetek közti együttműködést sürgetve. A rengeteg emberi szenvedést látva, a nehéz emberi sorsok tanúságtevőjeként arra a következtetésre jut, hogy a politikusoknak egy-egy döntés meghozatala előtt az édesanyákkal és a háziasszonyokkal kéne konzultálniuk. Írásainak közös jellemzője, hogy egyszerre vizsgálja az élet jelenségeit politikai, társadalmi, szociológiai, illetve hitéleti és társadalomlélektani szempontból. A szegénységgel, hajléktalansággal, menekültüggyel foglalkozva rendre fölveti a politika, a hivatalok, a rendvédelem felelősségét és szolidaritás-hiányát. Kötetének negyven írása végül is arra keres választ: miért kell az embernek szenvednie mások kegyetlensége vagy közönye miatt. [<<<]