A huszadik századi magyar történelem első felére specializálódott történész kismonográfiájával tovább szerette volna árnyalni a korszak jelentős politikusainak és tudósainak történelmi arcképét. Ujváry Gábor ugyanis öt olyan közszereplőt választott ki és tett meg vizsgálata tárgyává, akik 1944   [>>>]

A huszadik századi magyar történelem első felére specializálódott történész kismonográfiájával tovább szerette volna árnyalni a korszak jelentős politikusainak és tudósainak történelmi arcképét. Ujváry Gábor ugyanis öt olyan közszereplőt választott ki és tett meg vizsgálata tárgyává, akik 1944 előtt – eltérő intenzitással – antiszemita szólamokat hangoztattak, s politikájukat is a zsidóság visszaszorítása, a keresztény magyar középosztály pozícióba helyezése határozta meg. Ujváry Hóman Bálint, Zsindely Ferenc, Makkai János, Mester Miklós és Kemény Gábor pályafutását nézte meg közelebbről. Az öt szereplő közül Hómant lehetne korelnöknek tekinteni, aki 1944-ben már 59 éves, meglett és sokat látott politikusként és tudósként figyelte az események alakulását. Zsindely ekkor 53, Makkai 39, Mester 38, míg Kemény Gábor 34 éves volt. Generációs tapasztalatként élték meg Trianont és a Tanácsköztársaság kikiáltását, a Monarchia szétesését, a válságokat, valamint a Horthy-féle új berendezkedést. Mindannyian jobboldali meggyőződésű szereplők voltak, akik tevőlegesen is szerepet vállaltak az ellenforradalmi kormányzatokban. Ujváry részletekbe menően mutatja be, hogy mikor és hogyan borzadtak vissza korábbi politikájuktól, s hogy a nyilas uralom, a német megszállás idején milyen eszközökkel próbálták segíteni a zsidókat. A szerző kifejti, hogy kutatása célja a leegyszerűsítő narratívák árnyalása volt, mely ígéretét – a könyvet végigolvasva kijelenthetjük – sikeresen megtartotta. A kötet végén a névmutató található - történészek mellett a korszak iránt érdeklődő olvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu minden jog fenntartv [<<<]