Az egyes történelmi korszakok alaposabb megértéséhez az uralkodó tendenciák és jelenségek jól körülhatárolható fogalmi keretrendszerére van szükségünk: a jelen kötet történész szerzője egy olyan szinte egyetemes politikatörténeti jelenséget állít könyve középpontjába, amiről már minden bizonnyal   [>>>]

Az egyes történelmi korszakok alaposabb megértéséhez az uralkodó tendenciák és jelenségek jól körülhatárolható fogalmi keretrendszerére van szükségünk: a jelen kötet történész szerzője egy olyan szinte egyetemes politikatörténeti jelenséget állít könyve középpontjába, amiről már minden bizonnyal mindenki hallott, ám a pontos megragadására eddig nem született komolyabb kísérlet. David Armitage a polgárháborúk történetét vizsgálja, és eszme- és kultúrtörténeti szintézisét próbálja adni a kérdésnek az eseménytörténeti relevancián túl. A szerző könyve első felében kifejti, hogy amíg az országok közötti fegyveres konfliktusok jelentősen csökkentek a második világháború óta, a polgárháborúk száma változatlanul magas. E belháborúk a legritkább esetben maradnak elszigetelt jelenségek, hamar átterjednek a határokon túlra, és a szomszédokat, valamint az érdekelt nagyhatalmakat is könnyen bevonhatják. „A polgárháborúk azért voltak olyan paradox módon termékenyek, mert soha nem volt olyan kor, amikor a definícióját mindenki megelégedésére rögzítették volna, vagy amikor azt kérdés és vita nélkül alkalmazni lehetett volna. A szerző az elméleti alapvetést követően kronologikusan nézi meg a fogalom színeváltozását: az első fejezetben az antikvitás, kiemelten Róma polgárháborús narratíváját és felfogását vizsgálja. Ezt követően a kora újkor évszázada következnek: az angol, francia és amerikai tapasztalatok és definíciós kísérletek. Armitage a harmadik részben a 19-20. századi polgárháborúkat elemzi. A könyvet a jegyzetek, a bibliográfia és a mutatók zárják. Az olvasmányok és informatív könyvet történészek mellett érdeklődő olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]