A bűnügyi regényeit sokáig Benjamin Black álnéven író John Banville-t 2005-ben jutalmazták a legrangosabb brit irodalmi elismeréssel. Ezután felvállalta igazi nevét, hiszen a kritikák szerint valamennyi bűnügyi története irodalmi értékkel bír. Így van ez a mostani regényében is, amelyben, mint már   [>>>]

A bűnügyi regényeit sokáig Benjamin Black álnéven író John Banville-t 2005-ben jutalmazták a legrangosabb brit irodalmi elismeréssel. Ezután felvállalta igazi nevét, hiszen a kritikák szerint valamennyi bűnügyi története irodalmi értékkel bír. Így van ez a mostani regényében is, amelyben, mint már az előző történeteiben is oly sokszor, egy katolikus pap áll a történet fókuszában. A papot azonban már a regény első oldalain holtan láthatja az olvasó, mert az ő meggyilkolásával veszi kezdetét, az izgalmas, gyorsan pergő történet. A halála fölött nem sok szánakozni való van, hiszen az atya bűnös életet élt és jónéhány szörnyűség terhelte a lelkét, amelyet most a túlvilágra vitt magával. A pap házában semmilyen nyom nem utal betörésre, ekként a nyomozást végző, Strafford felügyelőnek meggyőződése, hogy csakis az egyik ismerőse lehet a gyilkos. Ballyglass Houseban azonban nem könnyű szóra bírni a lakókat, mert mindenki titkol valamit, ami a tiszteletes személyével van összefüggésben. Miközben a felügyelő nyomoz, egyre nagyobb bizonyságot nyer a tény, hogy az egyház szeretné eltussolni az ügyet, de Sreaffordot nem állíthatja meg senki és semmi, bár a folyamatos hóesés, amely eltakarja e valós és vélt nyomokat egyre nagyobb súllyal nehezedik rá és a városra A remek történet néhány elemében megidézi a krimi királynőjének, Agatha Christe-nek a regényeit, de túlnő azokon szerzője kifinomult irodalmi stílusa, gyakorta „költőisége okán. Értékes krimi, a műfaj legjobbjai közül való, amelyet érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]