A marxista történetírás a két világháború közötti korszakot a magyar történelem talán legsötétebb időszakaként festette le, ezért ez az 1920 márciusa és 1944 októbere közötti két és fél évtized máig egyik legvitatottabb periódusa történelmünknek. Zetényi Csukás Ferenc olyan album formátumú,   [>>>]

A marxista történetírás a két világháború közötti korszakot a magyar történelem talán legsötétebb időszakaként festette le, ezért ez az 1920 márciusa és 1944 októbere közötti két és fél évtized máig egyik legvitatottabb periódusa történelmünknek. Zetényi Csukás Ferenc olyan album formátumú, gazdagon szemléltetett összefoglalást ad a Horthy-korszakról, amelyben komoly körültekintéssel teszi érthetővé és átörökíthetővé a kormányzó nevével fémjelzett korszakot. A monográfia öt időrendi fejezetre tagolódik: az előzmények áttekintése után három korszakot különböztet meg, az 1920-as, az 1930-as és az 1940-es éveket, illetve a korszak lezárultát követő következményeket, az ország szuverenitásának elvesztét. Az előzményeket nyilvánvalóan az I. világháború elvesztése, az ország nagy részének idegen megszállása, a forradalom és ellenforradalom, valamint a proletárdiktatúra rémuralma jelenti. A Horthy nevével jelzett korszak 1920. március 1-jén kezdődött, amikor a nemzetgyűlés Horthy Miklóst kormányzóvá választotta, ezzel olyan ember kezébe adott hatalmat, aki rövid időn belül fölszámolta a káoszt és a trianoni veszteség ellenére az újjáépítés felé irányította az országot, természetesen formátumos politikusok (Bethlen István, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó és mások) segítségével. Az első évtizedben az egyik legfontosabb társadalompolitikai cél a magyarság önérzetének helyreállítása volt, a Trianon okozta károk enyhítése, a magyar fegyveres erők újjászervezése. A szerző többször kiemeli, hogy a Horthy-korszakban mindvégig üldözték a társadalomra veszélyes szélsőséges nézetek képviselőit, a nyilasokat és a kommunistákat. Ezzel együtt meg kellett teremteni az értékálló pénzt, helyre kellett állítani a trianoni diktátummal megcsonkított gazdaságot és infrastruktúrát, föl kellett számolni a külpolitikai elszigeteltséget, föl kellett lendíteni az oktatást ás kultúrát, ébren kellett tartani a revízió társadalmilag egyöntetűen támogatott gondolatát. A szerző mindezen nemzetépítő feladatok mellett figyelemmel kíséri a kormányzó és családja életének alakulását, figyelemmel van a korszak ideológiai viszonyaira, a vitézi rend létrehozásától vagy a revizionista propagandától az 1938-as Szent István évig vagy a nemzetközi eucharisztikus kongresszusig vagy éppen Szent-Györgyi Albert Nobel-díjáig. Külön szól az 1938 utáni országgyarapításról, a II. világháborúba történő belépésről, el nem hallgatva a negatív jelenségeket, például a zsidótörvények meghozatalát, és kiemelve a "vonakodó szövetséges" lépéseit (például a lengyel menekültek befogadását). A Horthy-korszak 1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvétellel zárult le, ami ezután következett, az már egy szuverenitását vesztett ország végső drámája volt. A sok-sok dokumentumfotóval szemléltetett, közérthető stílusú korszakmonográfia minden történelem iránt érdeklődő fiatalnak és felnőttnek ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]