A regény témája szinte a szépirodalom időtlen témája: az első szerelem, tehát a legmaradandóbb érzés. A regény szövegkorpusza kettős: egyrészt az elbeszélő fiú egykori naplójának részleteiből áll, másrészt a napjainkban hozzájuk fűzött kommentárokat közli. A fiú – legalábbis utólag így érzi –
[>>>]
A regény témája szinte a szépirodalom időtlen témája: az első szerelem, tehát a legmaradandóbb érzés. A regény szövegkorpusza kettős: egyrészt az elbeszélő fiú egykori naplójának részleteiből áll, másrészt a napjainkban hozzájuk fűzött kommentárokat közli. A fiú – legalábbis utólag így érzi – gyerekkora óta készült a nagy szerelemre, aki azután Ditta képében meg is jelenik az életében. Mindketten egy „alföldi porfészekben élnek, mindketten az 50-es évek derekén születtek, mindketten vonzódnak a matematikához és a fizikához, mindketten érettségi előtt állnak, és később mindketten Budapesten végzik az egyetemet. Bár még odahaza egymás közelébe kerültek, a fővárosban alakul ki köztük kapcsolat, amely azonban inkább szövevényes, semmint szoros elköteleződés. A fiú azt tapasztalja, hogy a lány számára túl sok kihívást, túl erős vonzást jelent a nagyvárosi diákélet; egyáltalán nem biztos benne, hogy erős érzelmeit Ditta viszonozza. Sokat tépelődik, sokszor szenved, állandóan sóvárog, miközben a kételyei miatt bátortalan a lánnyal. Olykor letargiába zuhan, olykor a költészetben és a zenében keres vigaszt. 1976 őszén rádöbben, szerelme reménytelen, ez az egyoldalú érzés folytathatatlan; aznap fölkeresi a lányt, őszintén megvallja érzéseit, és ezen az estén egy szállodai szobában Ditta a fiúé lesz. Fél év boldog szerelmi lobogás után, a fiúban ismét kétségek támadnak, ugyanis riválisa akad egy magas, szőke, kékszemű nyugat-német fiatalember személyében. Elhatározza, véget vet e gyötrelmes kapcsolatnak, szó nélkül kivonul a lány életéből. Valami megpattan a lelkében, sokáig nem is képes új kapcsolatokat teremteni. Már csak hallomásból értesül Ditta sorsáról, aki 1979-ben kitelepedik Nyugat-Németországba. Ezt megtudva úgy érzi, megszabadult egy nyomasztó tehertől, de azt is érzi, hogy az élete valami vákuumba, érzelmi űrbe került. Maga is menekülni kényszerül, Belgiumba költözik. Mivel az író könyve előszavában összefoglalja a cselekmény lényegét, a kétrétegű szövegkompozíció – az egykori napló és az utókori kommentár – már nem eseménytörténetet beszél el, hanem a hullámzó érzelmek krónikáját adja. Az író a két fiatal kapcsolatát a lehető legmélyebben és leghitelesebben elemzi, helyenként szinte élveboncolást végez, és ebben segítségére van a jelenkorból való, a következmények ismeretén alapuló visszatekintés perspektívája. A Vágóhíd ugyan a nagybetűs Első Szerelem maradandó emlékének kimerítő analízise, de legalább ennyire nemzedékregény, lélektani regény, miközben a legkíméletlenebbül őszinte vallomás is. Az előszóval, utószóval, jegyzetekkel kiegészített napló- és kommentárregény sikeres kísérlet az egész életre szóló első szerelem szinkrón és diakrón bemutatására. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]