A magyar történelemnek vannak olyan sötét és démoni epizódjai, amiről a mai napig nem szívesen beszélnek az érintettek – ha még egyáltalán élnek –, s a hivatalos emlékezet is mindent megtesz azért, hogy a számára elfogadható magyarázat nyerjen teret széles körben. A huszadik századra tekintve, több   [>>>]

A magyar történelemnek vannak olyan sötét és démoni epizódjai, amiről a mai napig nem szívesen beszélnek az érintettek – ha még egyáltalán élnek –, s a hivatalos emlékezet is mindent megtesz azért, hogy a számára elfogadható magyarázat nyerjen teret széles körben. A huszadik századra tekintve, több ilyen eseménysor is felkínálkozik, azonban mind közül a zsidóság kiirtása volt a legszégyenletesebb, melyről már születtek átfogó igénnyel monográfiák, tanulmánykötetek, továbbá irodalmi feldolgozások, azonban a jelen könyv megpróbál a kérdéshez egy igen újszerű módon közelíteni, ami a magyar társadalom számára még fájóbb lehet. A szerző ugyanis felteszi a nagyon is releváns kérdést, miért, hogyan és milyen mértékben vettek részt a magyar közigazgatás egyes szervei és a teljes állomány a zsidók felkutatásában, összeterelésében és a deportálásban, a javak katalogizálásról és raktározásáról nem is beszélve. Veszprémy László Bernát megpróbálja a kérdést a szekértáboroktól mentesen tárgyalni: bemutatja, hogy igenis volt lehetőség az ellenállásra (erre is példákat), de azt is, hogy a magyar bürokrácia tudatosan, a felelősség teljes tudatában hajtotta végre a parancsokat. „Bár a magyar bürokrácia mindig is híres volt a lassúságáról, maradiságáról és inkompetenciájáról, mégis képesnek mutatkozott rekordidő alatt elvégezni a fenti, magyar állampolgárok ellen elkövetett gigászi méretű tömeggyilkosságot. A szerző a korabeli dokumentumok alapján a felelős csendőröket, rendőröket, polgármestereket, jegyzőket és vasutasokat, vagyis a magyar állam reprezentatív képviselőit állítja olvasói elé. Hiánypótló könyv, melyet a szűkebb szakmai közönség mellett széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]