Kende Tamás monográfiája a kritikai történetírás módszertanát követve mutatja be – a levéltári forrásokra hivatkozva – Sztehlo Gábor munkásságát és eredményeit, a holokauszt során véghez vitt embermentéseket, de eközben azt a kevésbé népszerű „feladatot is magára vállalta, hogy benézzen a kultusz   [>>>]

Kende Tamás monográfiája a kritikai történetírás módszertanát követve mutatja be – a levéltári forrásokra hivatkozva – Sztehlo Gábor munkásságát és eredményeit, a holokauszt során véghez vitt embermentéseket, de eközben azt a kevésbé népszerű „feladatot is magára vállalta, hogy benézzen a kultusz mögé, és megpróbálja de- és rekonstruálni Sztehlo tevékenységét, a későbbi kultusz által elhomályosított embert. Sztehlo Gábor nevét még azok is ismerik, akik kevésbé járatosak a huszadik századi magyar történelemben: az evangélikus lelkész a háború alatt kétezer ember életét mentette meg, később megkapta a Világ Igaza kitüntetést, majd megalapította a Gaudiopolis néven ismertté vált gyermekotthon, vagy jobban mondva „gyerekköztársaságot, amely 1945 és 1950 között állt fenn, s többszáz árvának adott otthont. A történész szerző témaválasztását egy személyes dolog is motiválta, ugyanis Kende apja maga is a gyerekként Sztehlo Gábor otthonában élt, sokat mesélt később fiának ezekről az évekről. Kende Tamás tehát könyvében a Sztehlo-életrajz homályos részleteinek jár utána, valamint megvizsgálja, hogy a korábbi rendszer privilegizált osztályából származó férfi, aki a nagy történeti egyházak egyikében teljesített szolgálatot, hogyan látja saját, egyháza és a magyar uralkodó osztály szerepét a második világháborúban, a holokausztban és az embermentés során. A hiánypótló, olykor provokatívnak is nevezhető, de inkább csak merész és gondolatébresztő kötet végén a mellékleteket találjuk, a források és a felhasznált irodalom listáját, a névmutatót és egy angol nyelvű összefoglalót. Kende Tamás könyvét történészeknek és érdeklődő olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]