A kötet három szerzője az 1990-es évek elején kezdett el foglalkozni Udvarhelyszék közigazgatás-történetével. Az elkészült résztanulmányokból összeállított monográfia a 12. századtól 1876-ig, a székek megszűnéséig, Udvarhely megye megalakulásáig követi nyomon e székelyföldi tájegység közéletének   [>>>]

A kötet három szerzője az 1990-es évek elején kezdett el foglalkozni Udvarhelyszék közigazgatás-történetével. Az elkészült résztanulmányokból összeállított monográfia a 12. századtól 1876-ig, a székek megszűnéséig, Udvarhely megye megalakulásáig követi nyomon e székelyföldi tájegység közéletének történetét. A bevezető fejezet rövid áttekintést ad a csaknem 3000 négyzetkilométer területű, csaknem színtiszta magyar lakosságú Udvarhelyszék természetföldrajzi jellemzőiről, demográfiai sajátosságairól, településszerkezetéről és gazdasági adottságairól. A kötet fő része kronológiai rendben nyújt igen részletes közigazgatás-történeti folyamatleírást a székelyek itteni megtelepedésétől kezdve a dualizmus koráig. A szerzők nyolc korszakot különböztetnek meg: a magyar királyság korát (1526-ig), az Erdélyi fejedelemség időszakát (1691-ig), a Habsburg-uralom periódusát (1763-ig), a felvilágosult abszolutizmus évtizedeit (1790-ig), a nemzeti ébredés idejét (1830-ig), a reformkort (1848-ig), a forradalom és szabadságharc esztendeit (1848-1849), valamint a szabadságharc leverésétől a megyerendszer kialakításáig terjedő időszakot (1876-ig). Mivel a kötet a közigazgatás történetét tárja föl, a köztörténelem csak olyan mértékben jelenik meg benne, amennyi a sajátos mondandó megértéséhez szükséges. A szerzők a fönti korszakonként tárgyalják a sajátos közigazgatási rendszer átalakulását, az új közigazgatási egységek (Udvarhely anyaszék, Keresztúr és Bardóc fiúszékek) kialakulását, a jelentősebb települések (Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Zetelaka, Oláhfalu) jogállását – mindenkor az országos vagy birodalmi történelem alakulásának függvényében. Hiszen a központi hatalom minden időben igyekezett a befolyását érvényesíteni vagy megerősíteni a székely önrendelkezési joggal szemben, hiszen a székely katonatársadalom mindenkor jelentős határőrizeti képességgel, hadi potenciállal bírt. A Habsburg-uralomnak azonban éppen nem volt szüksége e katonai képességre, ezért érvényesítette durván abszolutista hatalmi befolyását, amely természetesen egyaránt kihatott a köztörténelem és a közigazgatás-történet fejleményeire. E központosító törekvésekkel szemben a székelység próbálta megőrizni sajátos önkormányzatiságát, még akkor is, amikor ez már szinte anakronisztikus volt. A lábjegyzetekkel kísért, térképmelléklettel kiegészített monográfia nagy történelmi és jogi-közigazgatási gyűjtemények fontos darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]