A szerző kötete keretei között arra vállalkozott, hogy tudományos igénnyel bemutassa a sokszínű gondolati és spirituális területet, amelyet az ún. nyugati ezotéria gyűjtőfogalma alá sorolnak. Célja az volt, hogy az olvasó ne csak definíciókat kapjon, hanem megértse az esztétika, vallás, filozófia   [>>>]

A szerző kötete keretei között arra vállalkozott, hogy tudományos igénnyel bemutassa a sokszínű gondolati és spirituális területet, amelyet az ún. nyugati ezotéria gyűjtőfogalma alá sorolnak. Célja az volt, hogy az olvasó ne csak definíciókat kapjon, hanem megértse az esztétika, vallás, filozófia és tudomány határain átívelő gondolkodás történetét és dinamikáját. Hanegraaff összekapcsolja a fogalmakat, történelmi kontextusba helyezi őket, feltárja a kapcsolódó érveléseket és vitákat is. Azt hangsúlyozza, hogy ez a terület nem egyetlen rendszer vagy egységes iskola, hanem egy nagyívű történelmi és kulturális folyamat, amelyet a kirekesztett tudás mintázata fog össze. A szerző vizsgálja azokat a történeti és intellektuális tényezőket, amelyek miatt ezeket az eszmerendszereket a mainstream kulturális narratíván kívülre helyezték. A folytatásban Hanegraaff kronologikusan haladva tárgyalja a főbb hagyományokat és mozgalmakat: ókori gyökerek; középkor és reneszánsz; korai modern és modern mozgalmak; huszadik század és kortárs áramlatok. Feltárja, hogyan írták újra (vagy torzították el) az ezoterikus hagyományokat történetírásban és kritikákban, beleértve a romantikus idealizálást vagy az elutasítást is; mélyebben foglalkozik azzal, milyen világmagyarázó rendszerek és metafizikai alapok voltak jelen az ezoterikus gondolkodásban, és hogyan különböztek ezek a vallási vagy tudományos narratíváktól; továbbá a gnózis, rejtett tudás és racionális megismerés kapcsolatát is vizsgálja. Az utolsó három szakaszban a szerző a gyakorlati ezoterikáról ír (mágikus gyakorlatok, rituálék, asztrológiai számítások st.) rendszerezett kategóriákba sorolva; részletesen tárgyalja, hogyan alakult át az ezoterikus gondolkodás; végül bemutatja, hogy a nyugati ezotéria nem maradt pusztán vallástörténeti érdekesség, hanem kapcsolódik a társadalomtudományokhoz, vallástudományhoz, kultúratudományhoz vagy akár a pszichológiához is, ezzel is aláhúzva az interdiszciplinaritás jelentőségét. A könyvet annotált bibliográfia és forrásgyűjtemény zárja. Hanegraaff műve egyaránt akadémiai igényű szakkönyv és olvasmányos bevezető, amely segít megérteni, miért volt sokáig megkerült, figyelmen kívül hagyott az ezoterikus gondolkodás a tudományos narratívákban, és miért számíthat ma fontos kutatási témának, területnek, forrásnak. [<<<]