Ferdinandy György 1956 őszén 21 éves volt, autóbuszkalauz és francia szakos egyetemista, aki írónak készül. A forradalom leverése után, december 13-án lépte át a nyugati határt, mert „tudni akartam, milyen az »szabad világ«, amelyért kockára tették az életüket a pestiek. Nagyon nagy volt és nagyon   [>>>]

Ferdinandy György 1956 őszén 21 éves volt, autóbuszkalauz és francia szakos egyetemista, aki írónak készül. A forradalom leverése után, december 13-án lépte át a nyugati határt, mert „tudni akartam, milyen az »szabad világ«, amelyért kockára tették az életüket a pestiek. Nagyon nagy volt és nagyon idegen – írja 1956-os tárgyú novellái gyűjteményének bevezetőjében (1956 – egy rendhagyó történelemóra vázlata). Azon az őszön és telén kétszázezer magyar hagyta el a hazáját, közülük mintegy húszezer volt a diák – az ő sorsukat követi nyomon az író az elbeszéléseiben. A kötet húsz írása közül számos már korábban megjelent folyóiratok oldalain vagy más kötetekben; egyik ilyen a legerőteljesebb elbeszélés, a Mágneses erővonalak. A hajdani buszkalauz, Yuri három év után szabadul a börtönből, és hazafelé menet újra ismerkedik a világgal. Hazatérve döbbenten tapasztalja, hogy övéit kilakoltatták a budai lakásból, és a kert végében, egy lakássá átalakított garázsban húzzák meg magukat. Visszamegy munkahelyére, a Fővárosi Autóbuszüzembe, közben járja Budapest utcáit, megpróbál újra szabadon és civil emberként élni. Másnap munkába menet tüntető diákokkal találkozik, akik a lengyeleket éltetik. Dolgozni kezd, és a buszgarázsban rögtön megismerkedik kolléganőjével, Valival, akivel kölcsönösen rokonszenvet éreznek egymás iránt. Másnap kitör a forradalom, és az addig folyton magányos Yuri úgy érzi, vége a magánynak, hiszen itt van számára Vali, meg a forradalom fiatalságának közösségi lelkülete. Aztán átéli és túléli az október 25-i Parlament előtti sortüzet, ez a véres dráma ébreszti rá, nincs, ami itthon tartsa, és Yuri rövidesen átszökik az osztrák határon. Lényegében ez a cselekménysor ismétlődik meg az Az a nap című novellában; a fogságból szabadult fiú épp október 23-án áll munkába buszkalauzként. Az első órákban még felszabadultságot, friss derűt érez, de aztán a diktatúra szuggerálta bűntudat támad föl a lelkében: „Szívesen megbocsátottam volna, ha lett volna kinek. De itt csak nekem lehetett megbocsátani. Egy év zárka után, ki ne érezné hibásnak magát? Én sem voltam biztos abban, hogy ártatlan vagyok. Az Egy másik élet már 1956 decemberében, a megtorlás idején játszódik. A piros kabátos lány húszéves fiú hőse végigjárja a forradalmi Budapestet, és arra lesz figyelmes, hogy az emberek – annyi sötét, borús év után – teli vannak bizalommal. A koronaőr leánya már az emigrációban, Párizsban játszódik az ott tanyázó magyar fiatalok között. A címadó darab, a Fekete karácsony egy nyugati átmeneti tábor atmoszféráját, lakóinak életét és hangulatát idézi meg. Ferdinandy György valamennyi 56-os tárgyú novelláját valamiképp az idegenség érzete és az elvágyódás érzése lengi be. Hősei idegennek érzik magukat mind szűkebb hazájukban, mind a nagyvilágban, miközben folyvást társra és közösségre vágynak. Az idegen környezet és a belső melegségvágy feszültségéből is származó fordulatos cselekményt az író gyorsan, filmszerűen pergeti le az olvasó előtt. A kötet sokkal jelentősebb, mint egy évfordulós kiadvány – kortárs kisprózánk maradandó értéke. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]