Az egyik legtermékenyebb és legeredetibb kortárs költőnk összegyűjtött versei vaskos kötetének első mottója a Nobel-díjas bosnyák írótól, Ivo Andrićtól származik: "A költészetben avval érhető el a legnagyobb hatás, ha a költőnek sikerül olvasóját meglepni valami ismerttel". Csakugyan, Lackfi János   [>>>]

Az egyik legtermékenyebb és legeredetibb kortárs költőnk összegyűjtött versei vaskos kötetének első mottója a Nobel-díjas bosnyák írótól, Ivo Andrićtól származik: "A költészetben avval érhető el a legnagyobb hatás, ha a költőnek sikerül olvasóját meglepni valami ismerttel". Csakugyan, Lackfi János elsősorban formaművész, mesterei közül főképp Kosztolányit és Weöres Sándort kell megemlíteni; az ő szellemükben "bukfencezik a szavakkal". Az utóbbi három évtizedben keletkezett verseinek sora pontosan körülrajzolja a Lackfi-líra alapvető sajátosságát, nevezetesen, hogy a legköznapibb dolgokat szinte bravúrosan ? hol komolyan, hol játékosan, de mindig fölényes formaalakítással ? jeleníti meg: "Az az alig ötpercnyi út az önkormányzat / műszaki osztályától fel a dombra, / át a kis hídon ? jobb felől a középkori rom, bal felől a Főiskola, egyik kezemben / aktatáskám, a másikban a kuka" (Öt perc alatt a Holdra). A költő látszólag szinte elvész a köznapi részletekben, látható élvezettel írja le csip-csup dolgait, ám mindezek a vers végére valami frappáns, csattanós zárlatra futnak ki. Egyik versében aprólékosan számba veszi, hogy egy éjszaka hányszor és mennyiért telefonált, majd közli a végösszeget, és a vers utolsó sorában, mintegy mellékesen megjegyzi: "Ágnes lányom született meg azon az éjszakán" (Részletezés). Lackfi csaknem tobzódik a jelentéktelennek ható életepizódok, nüanszok megjelenítésében; leírja, hogy a zsákokban kitett szemetet a macskák túrták szét (Egy átlagos hét), elbeszéli, hogy a paplan alá bújva egyszer melege van, másszor meg fázik (Hunyorgó porcelán); elpanaszolja, hogy a lakásukban hány lyukat kellett a falba fúrnia (Csikordul, hevül, olvadni kezd), majd a túlzásig fokozza egy aprópénz földre esését (Dolgok súlya). Talán éppen a túlzások felfedezése Lackfi sajátos költői módszerének a nyitja: a köznapi jelenségeket, apró élettényeket túlzással nagyítja föl és teszi jelentésessé, sokszor egy-egy gondolati csavar, humoros, játékos fordulat segítségével. Vagyis ? Ivo Andrić szellemében ? ismert dolgokról ír, de egyrészt a maga eredeti szemszögéből, másrészt fölnagyítva, eltúlozva és eltorzítva, átdimenzionálva ábrázolja tárgyát. Elmeséli, hogy egyszerre öt pár zoknit vett a kínai árustól, mert így olcsóbb, innét asszociál a zoknimosásra, mint a hiábavalóság metaforájára (Öt pár). Hosszú időn át megfigyel egy régies ágyneműtartót a bizományi áruház kirakatában, és e bútordarab a maga mozdulatlanságában az idő múlásával dacoló maradandóság megtestesítője lesz a számára (Műbútor). Alázatot a töpörtyűtől tanul (Töpörtyű), a városkép háztetői a távoli tenger hullámait, mint a végtelenség kifejezőjét idézik föl benne (Egy város hullámai). És mindeme eltúlzó, a jelenségeket jelentésessé növesztő műveletek közben a költő fáradhatatlanul játszik, játszi könnyedséggel versel (főként a Gumimaszkok című ciklusban). A részletek látszólagos komoly, tárgyilagos leírásával, a versnyelv elemeinek bravúros variálásával, a játékosság alkalmazásával költőietlen témáit igaza lírává transzponálja. Lackfi János összegyűjtött verseinek kötete a kortárs magyar költészet fontos kiadványa, miközben rendkívül szórakoztató olvasmány. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]