Lírai szépségű, vallomásos prózaverssel tiszteleg Alan Kurdi, a mindössze három esztendősen tengerbe fulladt szír kisfiú, és minden sorstársa emléke előtt Khaled Hosseini. Az Ima a tengeren nem más, mint egy édesapa szívszorító gondolatfutama, amelyet a kisfia, Marwan fülébe suttog; apa és fia az   [>>>]

Lírai szépségű, vallomásos prózaverssel tiszteleg Alan Kurdi, a mindössze három esztendősen tengerbe fulladt szír kisfiú, és minden sorstársa emléke előtt Khaled Hosseini. Az Ima a tengeren nem más, mint egy édesapa szívszorító gondolatfutama, amelyet a kisfia, Marwan fülébe suttog; apa és fia az éjszakai tengerparton várják, hogy felvegye és elvigye őket egy lélekvesztő az életet és biztonságot jelentő európai partokra. Várakozás közben - kisfia és talán a saját szívét is megmelengetni - a múlt nosztalgikus képeit idézi fel; egy olyan békés világ emléktöredékeit, amelyet időközben mindenestül elnyelt a sátáni jelen. "Reggelente arra ébredtünk, / hogy az olajfák ágait rázza a szél, / kecske mekeg az udvaron, / nagyanyád a fazekaival csörömpöl, / hűvös van, a nap karéja / halvány datolyaszilva a keleti égen." És sorra sejlenek fel a múlt idők fátylán át a kisgyermekével mezőn sétáló édesanya, az otthont jelentő kormos kőház és a cserfes patak, Homsz egykor élettől, vidámságtól pezsgő Óvárosa, és a fűszerektől illatozó, kelméktől, ékszerektől, gyümölcsöktől roskadozó bazár. A sorok fokozatosan vezetnek át a jelenbe, ahol a totális pusztulás, fájdalom és halál van - és egyetlen reménysugárként az értük érkező hajó: "Mind türelmetlenül várjuk a napkeltét, / mind rettegünk is tőle. / Mindannyian otthont keresünk." A szöveget Dan Williams érzékeny, finom ecsettel felskiccelt vízfestményei illusztrálják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]