Japán délnyugati részén fekszik egy kis sziget: Tesima, ennek csücskében áll egy ház, amelynek ablakai a tengerre néznek. Ebben az épületben több tízezer, a Föld legkülönbözőbb helyéről származó ember szívverését katalogizálják, ez a Szívverések Archívuma, azaz japánul, Sinzó-on no. Ezzel a   [>>>]

Japán délnyugati részén fekszik egy kis sziget: Tesima, ennek csücskében áll egy ház, amelynek ablakai a tengerre néznek. Ebben az épületben több tízezer, a Föld legkülönbözőbb helyéről származó ember szívverését katalogizálják, ez a Szívverések Archívuma, azaz japánul, Sinzó-on no. Ezzel a megejtően szép legendával kezdődik a regény, amelynek főszereplője Súicsi. A kisfiú még ötéves sem volt, amikor elhatározta, felül a pedálok nélküli biciklijére és elszökik az anyja mellől, ekkor egyetlen cél vezérelte az, hogy megszakadjon a szíve. Mindez azonban csak egy álom volt, Súicsi mindig különös dolgokat látott, később, amikor már művészeti egyetemre járt, még mindig otthon élt, de már kevesebbet találkozott az édesanyjával, akihez szemérmes szeretettel, eltéphetetlen szállal kötődött. Harmincöt évvel később, amikor már gyermekkönyvek illusztrátora és szerzője, pontosan felidézi elhunyt édesanyja fájdalmas emlékét, majd tizenkét Tokióban töltött év után hazatér Kamakurába, hogy ott felújítsa, bérbe adja gyermekkori otthonát. A férfi egész életében küzdött az érzelmei ellen, nem akart kötődni senkihez sem, nem akart mély érzéseket táplálni senki iránt, mert attól félt, ha elveszíti a szeretett személyt, az olyan fájdalommal jár, amelyet nem lesz képes elviselni. Mindez most megváltozni látszik. Amikor hazatér a szülői házba, az ajtón kijönni lát egy kisfiút, aki Súicsi anyjának locsolókannáját lóbálja szórakozottan, ám a látomás olyan gyorsan elillan, mint amilyen gyorsan jött. Édesanyja mindenkit bizalommal ajándékozott meg, erre tanította a fiát is, figyelmeztetve, mindig van mód arra, hogy szeresse az embereket. Ez a mondat alakította Súicsi életét, akkor is, amikor a kisfiút meglátta, vagy talán csak elképzelte, hogy egy gyermeket lát a régi házuk előtt. Egy este már a harmadik szakét issza meg a helyi fogadóban, amikor megismerkedik Szajakával. A halkszavú, fiatal nő abban segíti, hogy Súicsi elinduljon az emlékek felidézésének ösvényén, melynek során mindazt felszínre hozza lelkéből, amelyet egész életében tagadott. A férfi fokozatosan tárja fel a múltban gyökerező fájdalmak eltemetett érzését, hogy közelebb juthasson a jelenhez, visszatérhessen a való életbe, megismerje a szeretetet és a szerelmet, amelyeket módszeresen kirekesztett a mindennapjaiból. Végül eljut Tesima szigetére, hogy a Szívverések Archívumában meghallja többezer élő és halott ember szívének dobbanását Az éterien szép, szinte lebegő történet szürreális eseményei során Súicsi bizonyságot szerez arról, bármennyire is fájdalmas egy gyermekkori trauma, az élet él és élni akar, a gyász feldolgozása után a boldogság mindig teret követel magának. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]