Lynda Rutledge újonnan megjelent, Zsiráfokkal nyugatra című regényének egyik mottója Anatole France tollából származik: eszerint amíg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, addig lelkünk egy része mélyen alszik. Az aforizma találó, hiszen a történet két zsiráfról szól, s a nagy   [>>>]

Lynda Rutledge újonnan megjelent, Zsiráfokkal nyugatra című regényének egyik mottója Anatole France tollából származik: eszerint amíg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, addig lelkünk egy része mélyen alszik. Az aforizma találó, hiszen a történet két zsiráfról szól, s a nagy gazdasági világválság idején, 1938-ban játszódik – egy bizonyos Woodrow Wilson Nickel 105 évesen, földi pályafutása végéhez közeledve jegyzi le élete egyik legfelejthetetlenebb, csodás kalandját. Tizenhét éves korában ő lesz ugyanis a sofőrje annak a teherautónak, amely a San Diego-i állatkertbe viszi a különleges zsiráfpárt, miután azok már New Yorkban egy hurrikánt is túléltek. A kalandos, hosszúra nyúlt utazás történetét valós események is ihlették, keverednek a valódi és kitalált történetelemek és szereplők, például az állatkert igazgatónője, a csak Öregnek nevezett „zsiráfokkal suttogó vagy a vörös hajú, titokzatos fotóriporternő. Az utazástörténetek általában magukba rejtik a személyiségfejlődés, a felnövekedés, a spirituális utazás lehetőségének ígéretét is: nincs ez másképp e mű esetében sem, mely sajátos keveréke kaland-, történelmi, utazás- és szerelmes regénynek. S mindeközben nemcsak a főszereplő kalandjairól és felnőtté válásáról, hanem az emberek és állatok különleges, semmihez sem fogható kapcsolatáról is olvashatunk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]