A II. világháborúban hadifogságba esettek sorsa a rendszerváltozástkövetően került igazán az érdeklődés homlokterébe,de főképp a szovjetek fogságába esettekre irányult a figyelem, a nyugati,amerikai fogságba került magyar katonákra kevésbé. Pedig az 1929-ben elfogadott,a hadifoglyokkal való   [>>>]

A II. világháborúban hadifogságba esettek sorsa a rendszerváltozástkövetően került igazán az érdeklődés homlokterébe,de főképp a szovjetek fogságába esettekre irányult a figyelem, a nyugati,amerikai fogságba került magyar katonákra kevésbé. Pedig az 1929-ben elfogadott,a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó genfi egyezményt, nemcsaka németek vagy a szovjetek nem tartották be, a nyugati szövetségesek sem – erreutal a könyv címe is. Kertész Imre vezérkari őrnagy egyike volt annak a sokezermagyar katonának, aki a Német Birodalom területén amerikai fogságba esett; az őrnagy 1945. április 26-án Bajorországban került az amerikaiak kezére. Az 1950-es évek elején, egykori naptára és emlékezete segítségével írta meg az 1945. április20-a és október 26-a közötti időszak krónikáját, amely Ausztráliából kerültelő. A szerző a bevezetésben arról ír, hogy nem sokkal a történtek után rögzítiemlékeit, hogy a lehető leghitelesebben elevenítse föl hadifogsága történetét. Ésvalóban, szinte filmszerű közvetlenséggel érzékelteti a világháború utolsó napjainaktörténéseit. Fölemlíti, hogy az amerikai katonák durván bántak velük, az elsőnapokban előfordult, hogy elvették a foglyok holmiját, puskatussal verték őket.Pontosan és részletgazdagon idézi föl a fogságban telt napok történéseit, úgy,hogy közben bajtársai arcélét is megrajzolja. Az esős időjárás ellenére sátrakbankellett lakniuk, kellemetlen volt a latrinák használata, ráadásul a foglyok közöttalaptalan találgatások keltek szárnyra. Ilyen körülmények között érték meg május9-ét, a háború befejezésének napját, ezután többször átszállították őket különbözőtáborokba, így út közben láthatták a romba dőlt Németországot. Végül is egy franciaországitáborból szabadult október 26-án. Kertész Imre nem tért haza Németországból,hanem kivándorolt Ausztráliába. Írása műfaja szerint átmenet a naplóés a memoár között, ehhez a szöveghez a kiadás szerkesztője, Babucs Zoltán hadtörténészterjedelmes jegyzetapparátust és gazdag képmellékletet illesztett. A kötethadtörténeti gyűjtemények forrásértékű darabja. [<<<]