A kortárs japán irodalom alkotójának regénye olyan, mint egy kristálytiszta, lassan csörgedező patak. Nem a történet cselekménye, inkább a szereplők lélektana adja meg azt a különös hangulatot, amely varászlatosan széppé teszi két ember szerelmének krónikáját. A harmincas éveinek végén járó Ómacsi   [>>>]

A kortárs japán irodalom alkotójának regénye olyan, mint egy kristálytiszta, lassan csörgedező patak. Nem a történet cselekménye, inkább a szereplők lélektana adja meg azt a különös hangulatot, amely varászlatosan széppé teszi két ember szerelmének krónikáját. A harmincas éveinek végén járó Ómacsi Cukiko egy éjjel véletlenül összefut az egyik bárban egykori középiskolai tanárával, Macumoto Harucunával, akit már két évtizede nem látott. A férfinek nem emlékszik a nevére így zavarában Szenszejnek (Mesternek) szólítja és ez kettejük kapcsolatában mindvégig így is marad. A férfi azonnal felismeri őt, beszélgetni kezdenek, kedvesen csipkelődnek egymással, miközben elfogyasztják a finom vacsorát, amelyet minuciózus részletezéssel ír le a szerző, ekként gasztronómiai élvezetet is nyújtva az olvasónak. Ezután egyre többször találkoznak és az évszakok múlásával, a cseresznyevirágzástól az őszi gombaszedésig, először tétova léptekkel induló, líraian szép intimitás szövődik közöttük, míg végül Cukiko és a Szenszej kapcsolata megrendítő szerelembe fordul át Szívbemarkoló, a japán irodalom szerzőire jellemző érzékenységgel megírt lélektörténet, amelyet érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]