Jim Towey élete különleges, nagy ajándékának tartja, hogy a Teréz anya halála előtti tizenöt esztendőben részese lehetett annak a szolgálatnak, amelyet ez a törékeny, pici asszony fáradtságot nem kímélve a szegények megsegítése érdekében végzett. A szerző népes amerikai küldöttség tagjaként 1997.   [>>>]

Jim Towey élete különleges, nagy ajándékának tartja, hogy a Teréz anya halála előtti tizenöt esztendőben részese lehetett annak a szolgálatnak, amelyet ez a törékeny, pici asszony fáradtságot nem kímélve a szegények megsegítése érdekében végzett. A szerző népes amerikai küldöttség tagjaként 1997. szeptember 13-án érkezett Kalkuttába, ahol Szent Tamás templomban helyezték nyugalomra a bebalzsamozott kicsiny testet. Emlékező sorokban, pillanatképekben villantja fel, hogyan ismerkedett meg ezzel a szent asszonnyal, aki életének további folyását alapjaiban változtatta meg. Naplót kezdett írni megismerkedésük pillanatától kiindulva, amikor egy leveseskonyhán önkéntesként kezdett dolgozni Teréz anya mellett. A hatalmas indiai metropoliszban, Kalkuttában kezdte meg áldásos tevékenységét a Szeretet Misszionárius rendjének megalapítója. Ebben a városban, ahol más csak mocskot, nyomort és nélkülözést látott Teréz anya Isten gyermekeit látta, akik az Ő képére teremtettek és még a legnyomorultabb emberben is képes volt meglátni a méltóságot, valami becses dolgot. A szerző, aki kongresszusi tisztviselő volt, szinte véletlenül került kapcsolatba az Anyával, amikor kiüresedett életét meggyógyítandó Kalkuttába ment. Azonban miután az Anya „bűvkörébe került valamiféle isteni hatalom által irányított, kegyelmi átalakulásban volt része. Mint írja az első alkalmakkor, amikor segédkezett Teréz anya mellett főként a büszkesége nem engedte, hogy ne tegyen meg olyan, addig számára elképzelhetetlen dolgokat, mint a beteg, fekélyes sebek lemosdatása, rühes emberek végbélnyílásának megtisztítása stb. Az Anya mindezt olyan természetes, közvetlenséggel, végtelen szeretettel végezte, ami örökre elkötelezetté tett a férfit az ügy mellett. Számos életképet villant fel Teréz anya életéből, ezek megmutatják az asszony végtelenül szerethető, kedves emberi arcát, többek között azt, hogy nagyon szerette a csokoládét, jókat tudott nevetni, de időnként, főleg ha az ügye mellé nem álltak oda tehetős emberek dühös is tudott lenni a világra. A kötet szerzője a saját naplói és feljegyzései, levelezései mellett felhasználta a 2007. október 5-7, Teréz anya halálának 10. évfordulóján, Pennsylvániában tartott konferencia anyagát. Az értékes munka széleskörű ajánlásra érdemes. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]