Dózsa Györgynek számottevő kultusza van Erdélyben, azért is, mert Dálnokon született és Temesváron végezték ki. Halálának ötszázadik évfordulóján, 2014 júniusában Csíkszeredában emlékkonferenciát szerveztek, ennek az anyaga került együvé e gazdagon illusztrált, igényes kiállítású kötetben. A
[>>>]
Dózsa Györgynek számottevő kultusza van Erdélyben, azért is, mert Dálnokon született és Temesváron végezték ki. Halálának ötszázadik évfordulóján, 2014 júniusában Csíkszeredában emlékkonferenciát szerveztek, ennek az anyaga került együvé e gazdagon illusztrált, igényes kiállítású kötetben. A ráhangoló költemény (Ferencz Imre: Füst és parázs) után Balázs Lajos néprajzkutató az előszóban számba veszi, mit jelent a parasztvezér személye a magyar nép történetében, magyarázva kultuszának okait is. Ezután következik a konferencián elhangzott tizenkét előadás szövege. C. Tóth Norbert középkorkutató értekezésében az 1514. márciusi országgyűlés történetét eleveníti föl, ekkor is itt hirdették ki a keresztes hadjáratot meghirdető pápai bullát, ennek nyomán bízta meg Bakócz Tamás esztergomi érsek Dózsát a hadak vezetésével. A szerző szinte napról napra követi a tavaszi napok eseménysorát, amely végül is a több tízezres sereg fölállításához vezetett. Horváth Zita társadalomtörténész a 16. századi parasztságot, közelebbről a jobbágyság helyzetét mutatja be, rámutatva a fölkelés kiváltó okaira. Hozzáteszi, az 1514. évi fölkelés után a jobbágyság még sanyarúbb sorsra jutott, mint annak előtte volt. Nagy Benedek közíró a magyar középkor, az Árpád-kortól a mohácsi vészig tartó kontextusába helyezi a parasztháborút. Neumann Tibor középkorkutató Dózsa legyőzőjét, Szapolyai János erdélyi vajdát mutatja be, és szól a kegyetlen megtorlásról is. Egyed Ákos erdélyi történettudós az 1514. évi parasztháború és az 1562. évi székely fölkelés párhuzamait mutatja ki. Szűcs György művészettörténész a Dózsa alakjának képzőművészeti ábrázolásait tekinti át Stephanus Taurinus 1519-ben megjelent könyvének borítólapján látható metszettől Szervátiusz Tibor 1972-ben készült szobráig. Tóth István szegedi muzeológus Dózsa és Szeged kapcsolatának kérdéseit veszi sorra, említve, hogy a hagyomány szerint a kivégzett parasztvezér levágott feje Szeged alsóvárosi templomába került. Bíró Béla esztéta a mítoszteremtés felől közelít Dózsa György alakjához; Vekov Károly művelődéstörténész azt vizsgálja, hogy a kortárs humanisták miképp vélekedtek a parasztvezérről, míg Csutak Judit csíkszeredai tanárnő Juhász Ferenc A tékozló ország című, 1514-ről szóló lírai eposzát elemzi. Oláh-Gál Róbert matematikatörténész a Dózsa család genealógiájához fűz megjegyzéseket egy Bolyai Jánostól ránkmaradt följegyzés alapján. A gazdagon és igényesen szemléltetett tanulmánykötet nagy történelmi és művelődéstörténeti állományok része lehet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]