Szálinger Balázst ezidáig főként költőként ismerhette az olvasóközönség. Mostani munkájának szövete a költői fantáziavilág képeit fonja egybe a realizmus fotográfiáival, ekként felmutatva szerzője kettős arcát, amely egyfelől lírai, másfelől realista írót revelál. Különös szerkezetű napló ez, amely   [>>>]

Szálinger Balázst ezidáig főként költőként ismerhette az olvasóközönség. Mostani munkájának szövete a költői fantáziavilág képeit fonja egybe a realizmus fotográfiáival, ekként felmutatva szerzője kettős arcát, amely egyfelől lírai, másfelől realista írót revelál. Különös szerkezetű napló ez, amely egy hónap, harmincegy napjának krónikáját adja. A szerző szokatlan útirajza az al-dunai kirándulás egy hónapjának napokra felosztott élményvilága, egy olyan utazás rajzolata, amelyet Szálinger a feleségével és hitvese szíve alatt növekvő fiúgyermekükkel együtt, közösen járt be. Különlegesen szép, vadregényes vidékre invitálja olvasóit az író, amikor a történelmi Magyarország délkeleti csücskébe kalauzolja az érdeklődőket. Al-Dunának a Belgrád és a régi magyar-román határ közötti Duna szakaszt nevezik, amelyet többnyire a jól ismert Vaskapu névvel azonosítanak a legtöbben. Ennek az ikonikus területnek számos magyar vonatkozása van, hiszen többek sorában Széchényi István gróf itt próbálta meg hajózhatóvá tenni a Dunát a Fekete-tengerig a Vaskapu szabályozásával. A helyszínt pedig Jókai Mór, Az arany ember című regényében festette meg a maga tökéletességében. A Duna melletti Herkulesfürdőn, amelynek neve dallamosan cseng, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a kor egyik leghíresebb és legpatinásabb fürdője létesült. A gazdag történelmi örökségen túl azonban mindenekelőtt a természeti környezet szépsége és érintetlensége az, ami az ideérkezőt rabul ejti, elvarázsolja. Ezt kívánta visszaadni kötetében az író, és úgy tűnik ez maradéktalanul sikerült neki. A Kazán-szorosban összeszűkülő, függőleges sziklafalak között hömpölygő Duna nemcsak a vízen hajózónak nyújt pazar látványt, de a nézelődőknek is, akik a sziklafalról tekintenek le a folyóra. Érdemes gondolatban követni az írót ezen a gyönyörű tájon, egészen a kiindulóponttól, az 1911-1918 között magyar névvel is ellátott Dunaorbágytól kezdve Orsováig, ahol két esztendőn keresztül őrizték a magyar koronát. Eközben szinte valamennyi „túrapont történelmi és irodalmi emlékhelyek letéteményeseként számos értékes tudnivalót hív életre az íróból, melyek ismerete új információkkal ajándékozza meg az olvasót. Az utazás során feltűnnek kedves arcok, emberek, akik segítői, kísérői voltak a párnak, akik meséltek egy mára már letűnt, múltba vesző világ emlékeiről. A szerző térben és időben egyaránt „utaztatja olvasóit ezen a sokarcú, sokmúltú tájon, és aki követi őt a felkínált al-dunai úton, az megismerheti ennek a területnek a rejtett „gyöngyszemeit. Széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]