A költő utolsó maga által egybeszerkesztett kötetét tarthatja kezében az olvasó, melyben a bertóki lírára az utóbbi években annyira jellemző „firkákat olvashatunk: kétsoros gondolatfoszlányokat, melyek olyan gyorsan elröppenek, amilyen hirtelen a lírai én eszébe jutottak. Műfajilag a haiku és az
[>>>]
A költő utolsó maga által egybeszerkesztett kötetét tarthatja kezében az olvasó, melyben a bertóki lírára az utóbbi években annyira jellemző „firkákat olvashatunk: kétsoros gondolatfoszlányokat, melyek olyan gyorsan elröppenek, amilyen hirtelen a lírai én eszébe jutottak. Műfajilag a haiku és az epigramma juthat eszünkbe: mindkét versforma szereti a csattanókat, a frappáns lezárást, s azért is kézenfekvő ez a kulturálisan távoli két párhuzam, mivel az epigramma gyász- és sírversi eredeti lényege Bertók lemondó, több tekintetben is a halállal szembenézni szándékozó, az arra felkészülő lírai én töprengéseit színre vivő költeményeiben igen hangsúlyosan van jelen. A páros rímelésű versek még a mondókák, reklámszlogenek világát és hangulatát idézik meg, melyre mintha maga a szerző is reflektálni: több költeménye foglalkozik a reklámok modern mediális kérdéseivel. A kötetet nyitó vers Dante Divina Commediájából kölcsönzi első sorát, s e vendégszöveggel az olvasót is egy alvilágjárásra invitálja, melyhez az életen vezet az út, de ebben az esetben nincs kimondva explicit módon ki vezet kit, nincs egy Vergiliusunk, aki Dantét vezetné, adva van a beszélő és az olvasó, minden támpont nélkül. A firkák a szalmaszálra alcímet viselő kötetben alászállunk Bertók lírai beszélőjével, hogy az emberi létezésből egy e lét határára eljutott ember gondolatait megismerhessük. Az igényes irodalom kedvelőinek kötelező darab, beszerzését általános gyűjtőkörű könyvtáraknak javasoljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]