A középiskolai történelemtanár testes kötete a történelemtanítás évszázados problémáival való őszinte szembenézés műve. A kiegyezés után kialakult kötelező történelemtanítás régi kánonja szerint e tantárgy és tanára alapvető feladata, hogy szellemi egységet teremtsen a múltbeli és a jelenben élő
[>>>]
A középiskolai történelemtanár testes kötete a történelemtanítás évszázados problémáival való őszinte szembenézés műve. A kiegyezés után kialakult kötelező történelemtanítás régi kánonja szerint e tantárgy és tanára alapvető feladata, hogy szellemi egységet teremtsen a múltbeli és a jelenben élő magyarság között, olyan közösséget sugallva, amely biztosítja a fölnövő generációk nemzeti identitását és állampolgári lojalitását. Ez a fölfogás a szocialista korszak ideológiai nyomása alatt deformálódott, a rendszerváltozás után pedig szétzilálódott. Jakab György a rendkívül bonyolult problémakomplexumba bátran belenyúlva foglalkozik a történelemtanítás felelősségével, a nemzeti identitás hagyományos, paternalista mítoszával, a nemzeti áldozattudat tüneteivel, az oktatás és a politika gondolkodásmódjának különbözőségével. A problémafölvető bevezetés után sorra veszi a magyar emlékezetpolitika jelenkori zavarodottságát, az örökölt sérelmi politizálás jegyeit, a rendi gondolkodásmód tovább élő mintázatait, a rendi és a polgári nemzettudat ötvöződését és hierarchiális társadalomszemléletét, a magyar nemzettudat töredezettségét, a nemzeti mítoszokat, a nemzetkarakterológia-elméleteit, a historizáló példázatok sajátosságait, a történelmi kánonokat, Nagy-Magyarország emlékezetét, és számol a „balsors-érzet mindenkori jelenlétével. Több fejezetben foglalkozik a mohácsi vésztől Trianonon át a holokausztig érő traumatizált nemzettudattal, ennek köztéri emlékművekben alakot öltő szellemével, a gyász és a felejtés szociálpszichológiai tényezőivel. Az értekezés terjedelmes történelmi, szellemtörténeti, ideológiai, politikai, társadalomlélektani, didaktikai tényanyaga voltaképp mind a történelemtanár felelősségére mutat, miközben a tanárnak meg kell felelnie az oktatáspolitika, a szaktudomány, a neveléselmélet követelményeinek is. Eközben azt tapasztalja, hogy a magyar társadalomból hiányzik a múlttal való őszinte szembenézés, hogy a posztmodern történetfölfogás relativizmusa alkalmatlan a tantárgyi kánon kialakítására, hogy az aktuálpolitika a történelemben is „főszereplő akar lenni. Jakab György nagylélegzetű munkája látszólag csak a történelemtanárok dilemmáit feszegeti, valójában a 21. század eleji magyarság múlttudatának, szellemi állapotának is látlelete, ezért a könyv a pedagógiai, didaktikai mellett a társadalomtudományi gyűjteményekben is helyet kaphat.
[<<<]