A térinformatika egyetemi tanárának egyik szakterülete a régi térképek tanulmányozása, összevetése a mai állapotokat tükröző adatbázisokkal. Ebben a rendkívül gazdagon szemléltetett albumban azokat a hajdani térképeket mutatja be, amelyek a trianoni döntéshez, a mai országhatárok megvonásához   [>>>]

A térinformatika egyetemi tanárának egyik szakterülete a régi térképek tanulmányozása, összevetése a mai állapotokat tükröző adatbázisokkal. Ebben a rendkívül gazdagon szemléltetett albumban azokat a hajdani térképeket mutatja be, amelyek a trianoni döntéshez, a mai országhatárok megvonásához vezető út állomásait dokumentálják. Timár Gábor nem a nyilvánvalóan igazságtalan békediktátumról ír, hanem a hozzá vezető út részleteiről, arról, hogyan kerültek oda a határkövek 1920 után, ahol ma is állnak. Tekintélyt parancsoló műve két nagy, kronológiai szempontú részre tagolódik: az első rész a diktátumig vezető út térképeken demonstrálható állomásairól szól, a második a szerződés aláírását követő határmegállapítások folyamatát taglalja, éspedig a szomszédos országok határszakaszai szerint. Az első részben a szerző fölrajzolja az előzményeket a 19. század végétől, a hazai nemzetiségi mozgalmak radikalizálódásától a világháborús vereség okozta összeomláson át a békekonferencia összeüléséig. E rész summázata, hogy Párizsban – minden magyar erőfeszítés ellenére – a történelmi haza egyben tartásának szándéka ábránd volt. A második részben, könyve voltaképpeni tárgyában a határkijelölések folyamatát rekonstruálja lépésről lépésre, és demonstrálja a fönnmaradt térképekkel, helyszínrajzokkal. Majd a román, délszláv, csehszlovák és osztrák viszonylatban tüzetesen, szinte méterenként haladva, térképekkel, vázlatokkal szemléltetve rögzíti, hogyan vonták meg hazánk határait. Eközben számtalan érdekességet, kuriózumot említ, például, mi okból vágták ketté a ma határátkelőként ismert Nagylakot. Elmondja, hogy hazánkban egyetlen apró település van, amelyik korábban nem volt magyar felségterület, ez a déli Mailáthpuszta, amely 1919 előtt Horvátországhoz tartozott. Kiemeli, milyen meghatározó szerepe volt a vasútvonalaknak a határok kijelölésekor; miért maradt Magyarországon Somoskőújfalu, és miért került a határ túloldalára a vára. A kötet utolsó fejezete nemzetközi kitekintés, amelyben például Kárpátalja román, illetve csehszlovák megosztásáról esik szó, vagy Szepes és Árva megyékről, amelyre Csehszlovákia és Lengyelország is igényt formált, és itt esik szó Fiume sorsáról, de még az al-dunai Ada Kaleh szigetéről is. A kötet mellékletében tanulmányozhatók a békeszerződés határokra vonatkozó passzusai, illetve a határmegállapító bizottságok névsorai. A 92 színes térképpel, közel húsz ábrával, iratmásolattal szemléltetett album egyfelől minden történeti földrajzi gyűjteményben helyet kaphat, másfelől a határmenti vármegyékben eminens helyismereti műnek minősül. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]