Kozák Gyula szociológiai kutatásainak negyven évvel ezelőtt kellett volna megjelennie. Ezt az adósságot törleszti a jelen kötet. A szociológus szerző könyve természetesen már nem tudja eredeti célját betölteni, mégis, forrásértéke, pontos és friss, mai szemmel nézve is hibátlan érvelése kiemeli az   [>>>]

Kozák Gyula szociológiai kutatásainak negyven évvel ezelőtt kellett volna megjelennie. Ezt az adósságot törleszti a jelen kötet. A szociológus szerző könyve természetesen már nem tudja eredeti célját betölteni, mégis, forrásértéke, pontos és friss, mai szemmel nézve is hibátlan érvelése kiemeli az akkori és a kortárs munkák közül. A szerző 1981 és 1984 között folytatta kutatásait: 156 interjút vett fel a négy év alatt. Az interjúkban a késő Kádár-korszak gazdasági vezetői szólalnak meg. Kozák arra volt kíváncsi, e vezető beosztású férfiak hogyan látják az államszocialista gazdaságot, mi jellemzi a technokrata elit hivatástudatát, a szocialista tervgazdasághoz fűződő viszonyát, illetve szakmai ambícióit. A módszertanilag minden esetben megkérdőjelezhetetlen precizitással dolgozó szerző következtetései egyszerű kritikánál erősebb tónusban fogalmazódtak meg, azokat – ennek ellenére – áthatja a rendszer jobbításának szándéka. Nem véletlen, hogy az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének berkein belül lezajlott kutatás eredménye gépiratban maradt. Nagy szerencsénkre most mégis kézbe vehetővé vált mindez, melyből a Kádár-korszak technokrata elitjének rendszerben betöltött szerepét ismerhetjük meg alaposabban. Olvashatunk – többek között – egy „csöndes karrieristáról, egy „exávós rendcsinálóról, egy „innovatív proliról, és a sort még hosszan folytathatnánk. A bevezetőt Magyar Bálint jegyzi, aki felvázolja a kutatás tágabb kontextusát térben és időben, feltárja a politikai és a tudományos élet akkori helyzetét. A tudományos körök szabadelvűbb hozzáállása mögött egy szintén a rendszerre jellemző folyamat állt: a politikai életből kikerült szakemberek tudományos intézetek vezetőiként folytatták karrierjüket. E felfelé bukások, parkoló pályára kerülések eredményezték, hogy például a Nyers Rezsőhöz hasonló szakemberek a tudományos élet vezetőiként, immár maguk is jóval kritikusabb szemmel nézve a politikai döntéshozók tevékenységét, az ehhez hasonló kutatások számára is szabad utat adtak. Hogy Kozák Gyula eredményeit mégsem lehetett publikálni és szélesebb körben vitára bocsátani, szintén a korszak politikai és tudományos életéről közöl sokatmondó tényeket. [<<<]