A számos irodalmi díjjal jutalmazott római írónő, Melania G. Mazzucco újabb történelmi regényének főhőse egy 17. századi építésznő, Plautilla Bricci (1616–1690), aki fivérével, Basilio-val és egyedül is dolgozott. A művészetszerető olvasóknak talán azonnal felmerül Artemisia Gentileschi (1593-1654)   [>>>]

A számos irodalmi díjjal jutalmazott római írónő, Melania G. Mazzucco újabb történelmi regényének főhőse egy 17. századi építésznő, Plautilla Bricci (1616–1690), aki fivérével, Basilio-val és egyedül is dolgozott. A művészetszerető olvasóknak talán azonnal felmerül Artemisia Gentileschi (1593-1654) festőnő neve, aki jelentős hírnevet harcolt ki magának Firenzében, egy olyan korban, amikor a nőket még nem fogadta be a művészek közössége. Ráadásul az építészet végképp a férfiak világába tartozónak tűnt akkoriban is. Plautilla kislány kora óta különös betegséggel küzdött: a legváratlanabb helyzetekben álomba merült. Ez félénkké és visszahúzódóvá tette, így napjai azzal teltek, hogy különc apja szeszélyeinek igyekezett megfelelni, aki matrackészítő létére festett, zenélt, komédiákat és verseket írt – igazi reneszánsz ember volt, bár az udvar tudomást sem vett róla, lévén a kritikusok kedvelt céltáblája. Viszont azt szeretné, ha legalább a lányából elismert művész válna, ezért festészetre kezdi tanítani. Azonban bármilyen keményen dolgozik is, Plautilla alacsony származású nőként nem juthat előre a barokk Róma művészvilágában, melyet a nagy Bernini és Pietro da Cortona ural. Furcsa barátja, a gátlástalan Elpidio Benedetti apát segítségével végül mégis messzebbre jut, mint amiről apja valaha is álmodni mert: nőként a világon először megtervez és felépít egy villát Róma lankáin. A kor teljes társadalmát átfogó nagyregényben pápák és udvaroncok, művészek és műértők, mesteremberek és koldusok kavarognak a főhős körül, akinek élete tele van lemondással és küzdelmekkel, ám nem nélkülözi a titkos élvezeteket és meglepő fordulatokat sem. Melania Mazzucco nem csupán egy eddig szinte teljes feledésbe merült, rendkívüli történelmi személy nagyívű portréját festi meg, de az Örök Városét is és az ellentmondásoktól terhes, egyszerre bigott és kicsapongó évszázadét is. " [<<<]