Az expresszionista, szürrealista, valamint pszichoanalitikus elemeket, egyszerre depresszív sötétséget, majd különös fénytörésben jelentkező világosságot megérzékítő regény története szinte bekúszik az olvasó bőre alá, aki nem tudja függetleníteni magát a gondolattól, hogy újra kell fogalmaznia   [>>>]

Az expresszionista, szürrealista, valamint pszichoanalitikus elemeket, egyszerre depresszív sötétséget, majd különös fénytörésben jelentkező világosságot megérzékítő regény története szinte bekúszik az olvasó bőre alá, aki nem tudja függetleníteni magát a gondolattól, hogy újra kell fogalmaznia mindazt, amit az ártatlan gyermekkor világáról tudni vélt. A mesélő, maga az író 1993. április 13-án érkezett feleségével, Maiával és annak kislányával, akit gyerekként nevez a történetben a mexikói San Cristóbalba. A férfi a Szociális Ügyek Osztályán kapott igazgatói állást, míg felesége, aki zenész és a város szülötte, a helyi zeneiskolában kezd el tanítani. A szegénység szinte tapintható itt, a gazdag színvilágban azonban tobzódni lehet, mert a közeli párával terhelt dzsungel élénkzöldje, a növényekkel befuttatott házfalak, a vörösen csillogó föld és az ég semmihez sem fogható, vakító kékje némileg elfedik az itt élők csontig lecsupaszított nyomorúságát. A város ekkortájt egészen különös történések helyszínévé válik, amikor a harminckét főből álló, nyolc és tizenkét év közötti, ismeretlen helyről származó gyerekek beszivárognak a közösség életébe. Senki sem tudja, honnan kerültek elő, senki nem érti a nyelvüket, amelyen beszélnek, de a kiscsoportokba verődő, alkalmilag szerveződő egységek, lassan eluralják az egész várost. A gyerekek először guberálnak, majd lopni kezdenek, később kirabolják a Dakota bevásárlócentrumot, komoly károkat okozva ezzel, majd embereket támadnak meg. A városka prominensei ekkor már gondolkodóba esnek, mit lehetne tenni, hogy megfékezzék a nappal garázdálkodó, majd éjjelente a semmibe eltűnő gyerekeket. A település jeles személyiségeinek gyerekei közül háromnak is nyoma vész, ők vélhetően önként csatlakoztak a gyerekbandához, ám a szülők kétségbeesett és rémült keresése megbolygatja a meglapultan élő gyerekcsoport tagjainak mindennapjait. Kiderül, hogy a város alatt húzódó csatornarendszer nyeli el éjjelente a különös és egyben félelmetes társaságot, majd amikor keresésükre, a föld alá leereszkedő felnőttek már úgy érzik, jó nyomon vannak, a csöveket szétfeszítő, nagynyomású víz, olyan erővel árasztja el a gyerekek búvóhelyét, hogy azok egy kivételével, mind megfulladnak A szerző a gyermeki lélek ismerőjeként a realizmus tökéletes eszközeivel, filmszerűen pergeti az eseményeket és ez a letaglózó kép az, amely hitelesíti az olvasóban a történet valódiságát, és vélhetően arra is ráébreszt majd, hogy a társadalom mélyén szunnyadó és váratlanul feltörő, barbár ösztönök pusztulással fenyegetik a civilizált együttélés normáit és ezzel végső soron az emberiség jövőjét A tényekből, pletykákból és halvány bizonyítékokból szőtt krónika azoknak ajánlható, akik a világirodalom ma élő, jelentős íróit szeretnék megismerni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]