Cím: |
Úgy, ahogy volt
| Szerző: |
Pécsi Ildikó (1940-2020) ; Péterfi Csaba, L. (1975) |
Szerz. közl: |
Pécsi Ildikó, L. Péterfi Csaba
| Kiadás: |
Pécs : Alexandra, 2022 |
Eto: |
792.071(439)(092)Pécsi I.(0:82-94) ; 791.44.071.2(439)(092)Pécsi I.(0:82-94)
| Tárgyszó: |
Pécsi Ildikó (1940-2020) ; színész ; Magyarország ; memoár |
Szakjel: |
792
| Cutter: |
P 50
| ISBN: |
978-963-582-413-7
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
287, [1] p.
| Megj.: |
Visszaemlékezés
| UKazon: |
202223114
| Kivonat: |
Talán nincs olyan ember az országban, aki ne hallotta volna Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő nevét. Az érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, rendezőként is beírta magát a színháztörténelembe, a rendszerváltozás utáni években pedig még országgyűlési
[>>>]
Talán nincs olyan ember az országban, aki ne hallotta volna Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő nevét. Az érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, rendezőként is beírta magát a színháztörténelembe, a rendszerváltozás utáni években pedig még országgyűlési képviselőként is dolgozott. Az 1940-ben született, számos filmsikert és színházi szerepet maga mögött tudó művésznő 2020-ban távozott el az élők sorából. A mostani memoár anyagát fogadott fiának, a kötet kiadása fölött „bábáskodó, L. Péterfi Csabának mondta „tollba. A krónika Pécsi Ildikó születésétől kezdve, valamikori naplórészleteket és leveleket is beidézve a történetbe, meséli el ennek a minden szempontból „tökéletes nőnek az életútját. Azt a napot, amikor szülei nagy boldogságára megszületett, majd később, amikor a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium, végzős tanulójaként egy levélben a Színművészeti Főiskola Felvételi Bizottságának kegyeibe ajánlotta magát, ahová 1958-ban a hatezer jelentkező közül elsőre felvették őt. Ezzel indult el sikerekben gazdag pályája, amelynek kezdő állomása, „Az aranyember című film volt, amelyben egy egész ország ismerhette meg a színésznőt. Szó esik az egész életre szóló (1969–2020) legendásan jó házasságáról, amelyet Szűcs Lajos focistával kötött. Egy fiuk született, Csaba, sajnálatos módon a művésznő halála előtti években a bulvársajtó már nem színházi sikereiről írt, hanem a menyével és az unokájával megromlott kapcsolatról cikkeztek a legtöbbet. Ezekről is őszintén, mellébeszélés nélkül nyilatkozik Pécsi Ildikó, de a memoár nagy része természetesen nem erről szól, hanem szakmai színházi és filmes sikereiről, amelyeket számos fekete-fehér fotóval is illusztrált a kiadó. Egy impulzív, humoros, temperamentumos, ugyanakkor nagyon érzékeny, a családjáért, szeretteiért rajongó művész élete bontakozik ki a kötet lapjain, amely a színésznő „hívein túl szélesebb körű ajánlásra is érdemes.
[<<<]
|
|
|