A zsoldos katonából pálos szerzetessé, majd I. János király legbefolyásosabb tanácsosává lett Fráter György (1482-1551) igazi machiavellista volt, mindenáron akarta a hatalmat és ravaszul, a háttérből mozgatta a szálakat, aminek azért van különös jelentősége, mert két évtizednyi politikai
[>>>]
A zsoldos katonából pálos szerzetessé, majd I. János király legbefolyásosabb tanácsosává lett Fráter György (1482-1551) igazi machiavellista volt, mindenáron akarta a hatalmat és ravaszul, a háttérből mozgatta a szálakat, aminek azért van különös jelentősége, mert két évtizednyi politikai pályafutása az ország egyik legválságosabb időszakára esett, arra, amikor Magyarország három részre szakadt. Titokzatos, kiismerhetetlen személyiség volt, valódi szürke eminenciás, akiről a kötet szerzője azt állítja: nem is annyira ördögi alkat volt, sokkal inkább céltudatos, ambiciózus ember, aki fölfogásával jócskán megelőzte korát, ezért a kora értetlenül nézte, és mivel nem értette, elítélte. A szerző mértéktartóan megjegyzi: a történész nem bíró, nem ítélkezik, csupán emlékidéző, aki a föltárt források alapján szándékozik „a gondolatot a tettekből, a leírt mondatokból visszafejteni, majd a tettek következményeit megfontoltan az idő mérlegére tenni. A monográfia bevezetőjében megemlíti, hogy eddig kik és mit írtak Fráter Györgyről – Jókai Mór és Gárdonyi Géza regényeiben szerepel, a történészek közül Horváth Mihály, Barta Gábor és Adriano Papo --, és e művek alapján milyen kép él ma róla a köztudatban. Az első fejezetben (Törésvonalak Európában és Magyarországon) fölidézi a 16. század meghatározó eseményeit, különös tekintettel az oszmán hódításra, a török európai terjeszkedésére. Amennyire a források engedik, áttekinti a királyi udvarban 1528-ban föltűnő horvát származású Utyeszenics-Martinuzzi György homályba vesző gyermek- és ifjúkorát, karrierjének első állomásait. Fölívelő politikai pályáját a Szapolyai-családhoz fűződő kapcsolata határozta meg, Habsburg Ferdinándhoz való fordulása Buda török megszállása után következett be, éspedig a „ratio status, az ország érdeke okán. Pálfordulása személyes karrierjét is előremozdította, hiszen a Habsburg-ház Erdély vajdájává emelte, esztergomi érsekké, bíborossá tette. A szerző a föllelhető források alapján követi hőse végig követi életútját, olyan – csaknem szépirodalmi igényű – stílusban, amely a magas színvonalú ismeretterjesztés példája lehet. Oborni Teréz természetesen nem kerüli meg a vitatott kérdéseket sem, például, milyen szerepe volt Fráter Györgynek Buda 1541-ben történt török megszállásában, miképp értékelhető főpapi működése éppen a reformáció kezdeti időszakában. A kötet utolsó fejezetében (Omnibus moriendum, azaz „mindenkinek meg kell halnia) foglalja össze György barát pályafutásának tanulságait, alakja máig érő hagyományait. A jegyzetekkel, bibliográfiával, névmutatóval záródó, egykorú képek másolataival illusztrált életrajzi monográfia jeles történelmi ismeretterjesztő mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]