Vágó György egy erdélyi kisváros textilgyárában a szövöde részlegvezetője, hét gyermek édesapja, lelkiismeretes – és nem mellesleg olvasott, művelt – munkásember. 1956. július 23-án a gyár igazgatója magához kéreti, és megérdeklődi: mi újság a szövödében. Vágó arról számol be, hogy mióta   [>>>]

Vágó György egy erdélyi kisváros textilgyárában a szövöde részlegvezetője, hét gyermek édesapja, lelkiismeretes – és nem mellesleg olvasott, művelt – munkásember. 1956. július 23-án a gyár igazgatója magához kéreti, és megérdeklődi: mi újság a szövödében. Vágó arról számol be, hogy mióta kicserélték a szövőgépek bizonyos alkatrészeit, a gépek folyton elromlanak, akadozik a munka, csökken a termelés. Az igazgató átsiklik a beszámoló fölött, és közli Vágóval, hogy tanulmányútra küldi Segesvár, Medgyes, Nagyszeben textilgyáraiba, hogy tanulmányozza az ott folyó munkát, szélesedjék látóköre, új megfigyelésekre tegyen szert. Másnap reggel ismeretlen kísérőjével útra is kel egy régi gépkocsival, és némi utazás után egy ismeretlen épület előtt megállnak. Vágó kiszáll, az autó pedig hirtelen, a kísérővel együtt elporzik. A főhős csak akkor figyel föl a kapu melletti „Pszichiátriai intézet feliratra, amikor két fehérköpenyes ápoló karon ragadja, és betuszkolja az épületbe. Vágó nem érti, miért hurcolták ide, tiltakozik, de később már csak egy kívánsága van, hogy értesíthesse a családját. Így kezdődik Gazda József lendületes stílusú, ugyanakkor körültekintő ábrázolatú regénye, amely az 1950-es évek Romániájának hiteles képét adja. Ez Gheorghe Gheorghiu-Dej elnök korszaka, amikor az ember egy könnyelmű tréfa vagy egy bíráló megjegyzés nyomán könnyen a Duna-delta egyik munkatáborában találhatta magát. Ekkoriban nem kellett bűncselekményt elkövetni szigorú büntetések kiszabásához, elegendő volt mást gondolni, mint a kötelező gondolat. Vágó György pedig sok mindent másként gondolt, mint a hivatalosság. Nem érti például, miért kell a települések ősi magyar nevét úgy elrománosítani, hogy az eredeti formára rá se lehessen ismerni. Nem érti, miért üldözik az egyházakat, amikor azok a szeretet hatalmát hirdetik. Álmatlan éjszakáin Radnóti versét idézgeti magának: „Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok. Vágó, mivel magyarázatot sem kap arra, miért van itt, éhségsztrájkba kezd. Végül háromhónapnyi fogva tartás után, 1956. október 23-án elbocsátják az intézetből, vonatra száll, és hazatér a családjához. Ez az október 23-i nap a felszabadulást és a reményt jelenti számára, hogy talán új életet kezdhet. A regény cselekménye voltaképp a pszichiátrián eltöltött hónapok történéseit, illetve Vágó György gondolatait rögzíti, vagyis egy érthetetlenül goromba külső és egy nagyon is emberi belső világ konfliktusát. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]