Húsz éven át volt az IKEA egyik legfontosabb vezetője Johan Stenebo. Épp ezért megdöbbentő, hogy most magyarul is megjelenő könyvében milyen őszintén vall egykori főnöke, a 2018-ban elhunyt cégalapító Ingvar Kamprad – egykoron a világ ötödik leggazdagabb embere – ellentmondásos üzletpolitikájáról
[>>>]
Húsz éven át volt az IKEA egyik legfontosabb vezetője Johan Stenebo. Épp ezért megdöbbentő, hogy most magyarul is megjelenő könyvében milyen őszintén vall egykori főnöke, a 2018-ban elhunyt cégalapító Ingvar Kamprad – egykoron a világ ötödik leggazdagabb embere – ellentmondásos üzletpolitikájáról és a cég belső életéről. Rögtön az első fejezetben, öt pontba szedve foglalja össze, mit ne csináljunk egy IKEA áruházban, hogyan kerüljük el azokat a csapdákat, melyeket azért állítottak fel, hogy minél többet költsünk az áruházban. A bevezetésben felidézi azt az alkalmat, amikor azon álláshirdetésre, miszerint „a kilencvenes évek kulcsembereit keresik, állásinterjúra ment az IKEA-hoz. Meglepődött, hogy az interjún nemcsak a cég személyzeti menedzsere, hanem az akkori vezérigazgató, Anders Moberg is jelen volt. Fel is vették a céghez, melyen belül húsz év alatt végig járta a ranglétrát. Ezen két évtized alatt pedig az IKEA forgalma 25 milliárd koronáról 250 milliárdra nőtt, üzleteinek száma 70-ről 250-re, alkalmazottainak száma pedig 30 ezerről 150 ezerre bővült világszerte. Elsőként Németországba került, mint a wallaui áruház bútormenedzsment vezetője, majd a helsingborgi értékesítési irodában a nappalik értékesítési vezetője lett. Később dolgozott Moberg és a cégalapító Kamprad személyi asszisztenseként, a leedsi áruház projektmenedzsereként és vezetőjeként, majd megválasztották az IKEA of Sweden AB raktározásért, médiakapcsolatokért és étkezőbútorokért felelős vezetőjének. Végül az IKEA GreenTech AB ügyvezető igazgatója lett Lundban. Ezekben az években mélyen betekintése nyílt a cég belső viszonyaiba és az alapító személyiségébe. Elmondása szerint távozása után nem sértettségből vagy anyagi motiváltságból kezdett könyvet írni, hanem mert voltak olyan dolgok a céggel kapcsolatban, amelyek nem hagyták nyugodni. Onnan eljőve ugyanis egyre inkább más szemmel kezdte látni a vállalatot, mint amikor még az „IKEA-család tagja volt. Könyvében csupa olyan eseményt és helyzetet mutat be, melyeknél vagy személyesen volt jelen, vagy szavahihető munkatársak voltak a szemtanúk. Az IKEA sikerének titkait foglalja hát össze, elsősorban a „vaktoltokra rámutatva. Bemutatja a cég alapfilozófiáját, az IKEA-gépezet működését, a termékskála összeállításának mikéntjét, a beszállítókkal való kapcsolatokat, a logisztikai működést, a vállalati kultúrát, de olyan egyértelműen kényesebb kérdésekre is kitér, mint az alkalmazottak fizetése, a környezetvédelmi botrányok, az ipari kémkedés gyakorlata vagy Kamprad negyvenes évekbeli náci kapcsolatai. A végén Egy bútorkereskedő testamentuma cím alatt közli Kamprad kilenc tézisét (melyet „IKEA-szellem néven is emlegetnek), valamint egy vele készült rövid interjú szövegét. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]