A sztárpszichiáter új könyvében sokakat érdeklő kérdések tömegét teszi föl: magyarnak lenni vagy annak látszani;hová lett a magyar virtus; milyen a búvalbélelt és a mell-döngető magyar; miért van a magyarok között oly sok dep-ressziós, önsorsrontó, alkoholista és szuicid hajlamúember? Ezekhez   [>>>]

A sztárpszichiáter új könyvében sokakat érdeklő kérdések tömegét teszi föl: magyarnak lenni vagy annak látszani;hová lett a magyar virtus; milyen a búvalbélelt és a mell-döngető magyar; miért van a magyarok között oly sok dep-ressziós, önsorsrontó, alkoholista és szuicid hajlamúember? Ezekhez hasonló sok-sok kérdést feszeget Csernus Imre a tőle megszokott keresetlen, ám roppant olvasmányos, helyenként anekdotázó stílusban, mi-közben kötet közel negyedszáz fejezetében megalkotja a magyar ember „tipológiáját. Első kategóriája a büszke magyar, akivel szembeállítja a történelmi bűntudatot érzőt, majd megjegyzi, a nemzeti büszkeség egyik leggyakoribb meg-nyilvánulása a sportsikerek alkalmával történő érzelmi kitörés. Beszél arról, hogya külföldiek milyennek látják a magyarokat: gyakran unalmasnak – mondja. Számol a történelmi sikertelenségek máig húzódó lelki hatásaival, hiszen a sikeres-ség vagy sikertelenség nagyon fontos identitásképző tényező. Sorra veszi a szavahihető, a tudatos, a találékony, a himnuszéneklő, a példamutató, az ünneplő,az idegenben élő, az őszinte vagy az ízeket élvező magyarok tulajdonságait, jel-lemvonásait. Csernus Imre kategóriái nem szigorú tudományossággal körülírtfogalmak, definíciók, hanem számos példázatos történet, anekdota, személyes emlék, irodalmi idézet vagy épp szállóige által hitelesített, sztorizós okfejtések.És ezek során sok-sok kérdést vet föl vagy megállapítást tesz. Megállapítja, hogy magyarnak lenni főképp érzelmi kérdés; ám lehet valaki reggel büszke magyar,de ha egész nap rossz élmények érik, estére lelohad a büszkesége. Tudatosítja,hogy az egészséges nemzeti öntudat egyik alapja, ha valaki harmóniában él a környezetével. Fontosnak tartja a pozitív é életszemléletet, a felelősségvállalást,mert aki negatív tudattal él, azt csakugyan az ág is húzza. Csernus Imre önéletrajzi eredetű példái azért is érdekesek és hitelesek, mert Délvidéken született,18 évesen telepedett át Magyarországra, így átélte a kisebbségi sorsot is, meg atöbbséghez tartozás érzését is. Gyakran példálózik külföldi tapasztalatival, vagyidegenben élő magyarok vallomásaival. Ezzel együtt törekszik kézzelfogható,konkrét magyarázatokat adni arra a kérdésre: ki a magyar, milyen ember a magyar? A szerző belletrisztikus stílusban, eleven mesélő kedvvel érvel, figyelmet rabul ejtő történetekkel szemléltet. [<<<]