A mozgalmas életű bencés rendi természettudós és tanár, aki az 1848/49. évi forradalmi tevékenysége miatt hosszú időre emigrációba is kényszerült, 1866. évi hazatérte után a Habsburg-család egyik házitanítója lett; előbb Rudolf trónörököst tanította, utóbb Mária Valéria hercegnő nevelője volt.
[>>>]
A mozgalmas életű bencés rendi természettudós és tanár, aki az 1848/49. évi forradalmi tevékenysége miatt hosszú időre emigrációba is kényszerült, 1866. évi hazatérte után a Habsburg-család egyik házitanítója lett; előbb Rudolf trónörököst tanította, utóbb Mária Valéria hercegnő nevelője volt. Ilyen módon 1871 és 1883 között belülről figyelhette meg a bécsi udvar életét, főként Erzsébet királyné környezetét. Itt és ekkor készült följegyzéseit adja közre a kötet. Rónay Jácint még ifjú szerzetesként kezdett naplót vezetni, így élete részévé vált, hogy napról napra tüzetesen lejegyezze élete eseményeit, megfigyeléseit, tapasztalatait. Amikor 1871-1872 között Rudolf trónörökös tanára volt, elhatározta, hogy készülő naplójegyzeteiből majd visszaemlékezés-kötetet állít össze. Az így keletkezett, mindössze tíz példányban kinyomtatott memoárból a szerző kihagyta a kéziratban megtalálható epés megjegyzéseit, az udvar tagjaira vonatkozó kritikus megállapításait, elmarasztaló kommentárjait – e kiadás szerkesztői Rónay Jácint eme szándékát tiszteletben tartották. A szerző a memoár szövegébe számos, neki címzett levél szövegét is beillesztette, úgyszintén közli azokat a jelentéseit, amelyeket az esetenként távol levő Erzsébet királyné számára több-kevesebb rendszerességgel írt – ez utóbbiakból összesen 43 olvasható a kiadványban. Idő haladtával, Mária Valéria serdülésével és a maga egészségi állapotának romlásával az emlékezés modora egyre szubjektívebbé válik, az udvari események megörökítése halványodik. A kötet szerkesztői nem az egész memoár szövegét közlik, csak az udvari nevelősködés éveire eső részeket, amelyek így is közel 500 oldalt tesznek ki. A meglehetősen archaikus, fogalmazás körülményességét ellensúlyozza szerzője epikus ábrázolásmódra való törekvése, elbeszélő kedve, miközben rendre elmélkedő passzusokat iktat be, beszámol személyes gondolatairól, szándékairól, és persze aprólékosan tudósít a Habsburg-család tagjainak mindennapjairól. Mivel részese volt az udvari életnek, beszámolói érzékletes képet alkotnak az 1870-es és 80-as évek osztrák-magyar közéletéről, birodalmi politikájáról. A házitanítónak a bécsi udvarban eltöltött életszakaszának emlékeit lábjegyzetek kísérik, igényes fotográfiák illusztrálják, bibliográfia és szerkesztői utószó zárja. A kötetnek nagy történelmi gyűjteményekben van a helye Erzsébet királyné udvarhölgye, Festetich Mária grófnő naplója (2021) mellett. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]