A szerző, Ádám Veronika számos rangos, tudományos kitüntetés birtokosa, kutatóorvos, biokémikus, aki ezzel a regényével mutatkozik be szépíróként a széles olvasóközönség előtt. Könyvében az Amerikában letelepedett disszidensek új életéről, a hit és a családi összetartozás erejéről mesél őszintén,
[>>>]
A szerző, Ádám Veronika számos rangos, tudományos kitüntetés birtokosa, kutatóorvos, biokémikus, aki ezzel a regényével mutatkozik be szépíróként a széles olvasóközönség előtt. Könyvében az Amerikában letelepedett disszidensek új életéről, a hit és a családi összetartozás erejéről mesél őszintén, hitelesen. Az eltérő életkorú két barátnő, Edit és Roni életének alakulásán, sorsuk összefonódásán át értelmeződik a sebekkel és fájdalmakkal áthatott múlt, a háború borzalmai, a zsidóüldözés generációk során sebet ütött rettenetes időszaka. Edit már kilencvens éves elmúlt, amikor megismerkedik Ronival, akit az Editéhez hasonló, tudományos életpálya „sodort Amerikába. Edit még 1930-ban menekült el Magyarországról előbb Londonban élt, majd Amerikában talált új hazára. Ő a túlélés mindent átható ösztönével meséli el életének történetét, úgy beszél a holocaust idejének borzalmairól, hogy közben nem merül alá a sötétség bugyraiba, nem sodorja el a fasizmus rémtetteinek története, mert elbeszéléseiben nem ez van fókuszban, hanem a család, a barátok és a szeretet megtartó ereje, amely mindig minden körülmény között átsegítették őt a bajokon. Az ortodox zsidó hagyományok életben tartása is erőt adott ehhez és az asszony emlékezésének nyomán felvillanó életképek, a mozaik színes üvegdarabkái végül egységes egésszé állnak össze, megadva a történet magvát. A regény másik központi alakja, Roni már egy fiatalabb korosztályt és ennek megfelelően más sorsot képvisel. Ő tudományos munkája okán, 1980-ban kerül ki Amerikába. Kutatói tevékenysége és főnöke kapcsán ismeri meg a magyar származású Editet, akivel az évek alatt mély barátságot köt. Miközben Edit a múlt Magyarországát idézi meg, addig Roni már az új Magyarországról ad hírt, mert bár még a nyolcvanas években járunk, a rendszerváltás előszele már megérintette az országot. A szerző líra hangon, finom „ecsetvonásokkal, a lélektől lélekig vezető út érzékeny leírásával mutatja be a két nő sírig tartó barátságát. Az emlékezés folyamatos krónikája adja az életmese összefüggésrendszerét és valóságát, amelyet az író bevallottan vegyít a fikcióval, így válik jól megírt, valósághű, fájdalmasan szép történetté a „Távolból őrzöm, amely széles körű ajánlásra érdemes. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]