Kétségtelen tény, hogy 1919-ben hat rendkívüli hónapra Párizs a világ érdeklődésének középpontjába került, s az első világégést lezáró, ott megfogalmazott szerződések döntő hatást gyakoroltak a történelem későbbi menetére. A brit szerző kötetében a békekonferencia menetét, a rendezés formálóinak -   [>>>]

Kétségtelen tény, hogy 1919-ben hat rendkívüli hónapra Párizs a világ érdeklődésének középpontjába került, s az első világégést lezáró, ott megfogalmazott szerződések döntő hatást gyakoroltak a történelem későbbi menetére. A brit szerző kötetében a békekonferencia menetét, a rendezés formálóinak - elsősorban Georges Clemenceau, Lloyd George, Vittorio Orlando és Woodrow Wilson - személyét, eszményeit és előítéleteit kívánja olvasói elé tárni. Ám rajtuk kívül még ezrek érkeztek saját programjaikkal, elképzeléseikkel a francia fővárosba. Győztes és legyőzött államok képviselői, tanácsadók, újságírók és lobbisták vitáztak, találgattak országok és népek jövőjéről, miközben lassan kiforrott egy új világrend. A Versailles-i békerendszer megítélése természetesen máig megosztja az egykori győztes és legyőzött országok közvéleményét, sokan bírálják a "béketeremtőket", hogy művük szórta el az újabb világméretű konfliktus magvait. Bár MacMillan igyekszik mentegetni a résztvevő politikusok tetteit, javára kell írnunk felismerését, hogy mégoly pártatlan államférfiak számára is lehetetlen lett volna céljaikat - hogy fizetésre bírják a veszteseket anélkül, hogy tönkretennék őket, kielégítsék a lehetetlen nacionalista álmokat, gátat szabjanak a bolsevizmus terjedésének, a demokrácián és a józan észen alapuló világrendet teremtsenek - diplomáciai eszközökkel elérni. Viszonylag rövid, ám többnyire helytálló megállapításokat tartalmaz a trianoni békeszerződésről szóló rész, s igen tanulságosak az utódállamok politikáját és törekvéseit ismertető fejezetek is. A fekete-fehér képekkel illusztrált kötetet jegyzetek, bibliográfia, név- és tárgymutató zárja. [<<<]