Bengt Jangfeldt első előadását az orosz történelemről még 1971-ben, huszonhárom évesen tartotta a Stockholmi Egyetemen. „Oroszország nem hasonlít egyetlen más országra sem – fogalmazott akkor, és a szerzőt azóta is foglalkoztatja Oroszország történelmi útja és identitásának kérdése. Ezen munka   [>>>]

Bengt Jangfeldt első előadását az orosz történelemről még 1971-ben, huszonhárom évesen tartotta a Stockholmi Egyetemen. „Oroszország nem hasonlít egyetlen más országra sem – fogalmazott akkor, és a szerzőt azóta is foglalkoztatja Oroszország történelmi útja és identitásának kérdése. Ezen munka eredménye a hazájában eredetileg 2017-ben megjelent nagylélegzetvételű esszé, melynek 2022-es bővített kiadása most magyarul is megjelenik, a Helikon zsebkönyvek sorozat részeként. Mint az előszóban írja, Nagy Péter cártól kezdve Vlagyimir Putyinig az ország uralkodóit, gondolkodóit és az orosz népet mindig is megosztotta Oroszország Európához és az európai értékekhez való viszonyulásának kérdése. Újra és újra felbukkant az éles szembenállás: az egyik oldal reprezentánsai szerint Oroszország egyetlen járható útja a Nyugathoz való közeledés, a másik oldal pedig egyfajta sajátos „orosz utat hirdet. Ugyanez a kettősség jellemzi Oroszország történelmének egy másik vonását is, mégpedig s vezetők és a nép közötti kapcsolatot. A cári időktől kezdve, egészen napjainkig egyetlen fajta kapcsolat létezett a vezetők és a vezetettek között, mégpedig a vertikális. 1918 előtt a politikai hatalmat az egyeduralkodó, az autokrata cár gyakorolta diktatórikusan, a szovjet érában a főtitkár által irányított kommunista párt szintén diktatórikusan gyakorolta a hatalmat, a posztszovjet korszakban pedig, az elnökkel az élen a nagy hatalmú és kegyetlen politikai és gazdasági elit. Az értelmiség körében természetesen minden időben felbukkant a gondolat, hogy talán máshogyan is lehetne, ám néhány rövid időszaktól eltekintve soha nem léteztek olyan, Nyugaton általánosan elterjedt kiegyensúlyozó tényezők, mint a szabad sajtó, a szabad választások vagy a független igazságszolgáltatás. A szerző esszéjében a szó széles értelmében vett orosz kultúrát tekinti át, és azt vizsgálja, hogy a különböző időszakokban mi jellemezte annak elemeit. Kiemelten szemléli azt a meggyőződést, miszerint Oroszországnak meg van a saját és különleges civilizációja, amely nemcsak különbözik a nyugatitól, hanem erkölcsileg fölötte áll. Az „orosz eszme bemutatása során pedig többek között olyanoktól citál szövegeket, mint Pjotr Csaadajev 19. századi filozófus, Szergej Uvarov, a Tudományos Akadémia 1818 és 1855 közötti elnöke, Nyikolaj Danyilevszkij természetbúvár és társadalomtudós, Konsztantyin Leontyev diplomata, Nyikolaj Trubeckoj nyelvész és néprajztudós, Alekszandr Szolzsenyicin író, Alekszandr Dugin jelenlegi főideológus és maga Vlagyimir Putyin. A kötet függelékében Oroszország uralkodóinak listája és bibliográfia kapott helyet. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]