A történész szerző a magyar társadalomtörténet egyik izgalmas szeletét, a sok szempontból a tudatos vagy tudattalan félreértések fényében látott és értelmezett kaszinók világát tárja a történészek, valamint a történelem iránt érdeklődő olvasók elé. Eőry Gabriella monográfiája leszámol azzal a   [>>>]

A történész szerző a magyar társadalomtörténet egyik izgalmas szeletét, a sok szempontból a tudatos vagy tudattalan félreértések fényében látott és értelmezett kaszinók világát tárja a történészek, valamint a történelem iránt érdeklődő olvasók elé. Eőry Gabriella monográfiája leszámol azzal a nézettel, miszerint a kaszinókba a társadalmi elit tagjai csak mulatni: kártyázni és szivarozni jártak. A könyvből egy jóval komplexebb, felfedezésre és megismerésre érdemes kép rajzolódik ki. A szerző monográfiája a tárgyalt időszakban (1827–1945), országos léptékben vizsgálja a kaszinómozgalom alakulását, az egyes egyesületek sajátosságait, a két világháború között pedig a budapesti kaszinókra helyezi a fókuszt. A kaszinók nem csupán a szórakozás színhelyei voltak; a Széchenyi által felvázolt kép, melyet a legtöbb intézmény végig követett, egy olyan társas helyet vázolt fel, ahol a politikai gondolatok és viták helyet kaphatnak, a szórakozásra, ismerkedésre is van lehetőség, miközben a kulturális programok, az önfejlesztés is részét képezte e játéktérnek, nem is beszélve arról, hogy a kaszinók a legtöbb esteben tagjaikat segélyekkel támogatták, ha rászorultak, orvosi és jogi segítséget nyújtottak nekik. A kötet első fele a korszak történelmi hátterével, a kaszinók kialakulásával és osztályozási lehetőségeivel vet számot. A második fejezetben pedig a fővárosi kaszinók két világháború közti történetéről és átalakulásáról olvashatunk. A nagy ívű összefoglaló munka végén a felhasznált irodalom és a források jegyzékét, a mutatókat, valamint egy angol nyelvű összefoglalót találunk. Széles körben ajánlható, izgalmas kérdéseket boncolgató munka. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]