| Kivonat: |
Bródy azt írja a bevezetőben, hogy egy barátja "kedves jó fiú, aranyból, sárból összegyúrott", mások számára "korán megőszült korhely" vallomásait beszéli el, művészi formába foglalva. A kortársak szerint az író saját történeteiről van szó a könnyed hangulatú, néha humoros, derűs, néha szomorú
[>>>]
Bródy azt írja a bevezetőben, hogy egy barátja "kedves jó fiú, aranyból, sárból összegyúrott", mások számára "korán megőszült korhely" vallomásait beszéli el, művészi formába foglalva. A kortársak szerint az író saját történeteiről van szó a könnyed hangulatú, néha humoros, derűs, néha szomorú novellákban. A szolgálóban megtörténik az, ami elég szokványos volt abban az időben: a cselédlány megszereti az úrfit, de az elbeszélés vége tragikus: a fiatalúr eljegyzési lakomája utáni reggelen a megcsendült falusi harang tudatja, hogy Julis nincs többé. A kötetben leírt szerelmeket, futó kapcsolatokat, emlékeket az író távolságtartó stílusban idézi fel, ezt a Férfiak szövetségében a műfaj (drámai játék) is fokozza. A feleség és a csábító éppen a férjet dicsérik, amikor ő váratlanul hazaérkezik; következik a szokványos számonkérés, ezúttal egy konyhakéssel, amely véletlenül a férjet sebesíti meg, aki végül elzavarja a feleségét, az őt ápolgató csábítóval pedig konyakozni kezd. Sem ebben, sem a többi írásban nem maguk a történetek megkapóak, hanem Bródy stílusa, egy-egy mondatos következtetései: "nekünk, férfiaknak, valami öntudatlan kartelünk van az asszonyok ellen." A kor hangulatát az illusztrációként szolgáló korabeli zsánerképek fokozzák.
[<<<]
|