Főként a két világháború közti időszak magyar irodalma, illetve irodalompedagógiája iránt érdeklődők számára nyújt gondolatgazdag olvasmányélményt Karácsony Sándor esszékötete, mely az idei Ünnepi Könyvhét alkalmából hatvanhat év után kerül ismét az olvasók kezébe. A szerző nagyszabású pedagógiai
[>>>]
Főként a két világháború közti időszak magyar irodalma, illetve irodalompedagógiája iránt érdeklődők számára nyújt gondolatgazdag olvasmányélményt Karácsony Sándor esszékötete, mely az idei Ünnepi Könyvhét alkalmából hatvanhat év után kerül ismét az olvasók kezébe. A szerző nagyszabású pedagógiai sorozata, A neveléstudomány társaslélektani alapjai második részének első köteteként 1941-ben napvilágot látott kötet a címadó tanulmánnyal indul, majd Karácsony Sándor mintegy húsz esztendő alatt megjelent irodalmi, irodalomtörténeti jellegű cikkeivel, esszéivel, kritikáival folytatódik. A magyar világnézet, helyesebben gondolkodásmód, szemlélet ? mely Karácsony Sándor szerint a nyugat-európai, tér-időbeli és ok-okozati összefüggésekben való gondolkodással szemben valamiféle irracionális, végtelenre nyitott jellegzetességgel bír ? koncepciózusan bontakozik ki a maga összetettségében a gondosan felépített, a Múlt (a nép), a Jelen (a szofokrácia), a Jövő (az ifjúság) és az Időtlen idő (a magyarság) fejezetcímek alá rendelt írásokat végigolvasva. A szerző előszavával kiegészülő kötet végén Heltai Miklós rövid gondolatmenete olvasható a jelen kötet helyéről Karácsony Sándor életművében. A mű elsősorban a protestáns iskolák magyartanárainak figyelmére számíthat, de a korszak társadalmi, pedagógiai kérdései és a magyar népkarakter, illetve az arról való gondolkodás iránt érdeklődők számára is kihagyhatatlan olvasmány.
[<<<]