A monográfia egy sajátos huszadik századi társadalmi réteg, a pusztai cselédség tárgyi és szellemi kultúrájának teljes keresztmetszetét nyújtja a zselici cselédség tükrében. A közel egymillió főre becsült, szinte kizárólagosan magyar etnikumú, katolikus vallású és sokgyermekes pusztai cselédség,   [>>>]

A monográfia egy sajátos huszadik századi társadalmi réteg, a pusztai cselédség tárgyi és szellemi kultúrájának teljes keresztmetszetét nyújtja a zselici cselédség tükrében. A közel egymillió főre becsült, szinte kizárólagosan magyar etnikumú, katolikus vallású és sokgyermekes pusztai cselédség, mely a kapitalizálódó hazai nagybirtokrendszer legalsó szintjén élt egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatva "földesurának", az ország termőföldjének mintegy felét művelte, anélkül azonban, hogy egyetlen talpalatnyi földet magáénak tudhatott volna. Eperjessy Ernő a zselici cselédek 1900 és 1950 közti életét a bérezéstől a lakásviszonyokig, a ruházkodástól a zenei életig, a családi kapcsolatok szerkezetétől az iskoláztatásig, a vallási szokásoktól a naptári ünnepekig a maga teljességében mutatja be, mégpedig (nem ritkán ma is élő) hajdanvolt cselédek visszaemlékezéseinek felhasználásával, számos fekete-fehér fotó, vers-, mese- és dalszöveg, kotta, illetve forrásidézet, interjúrészlet kíséretében. A jegyzetekkel és bibliográfiával ellátott szociográfia a huszadik századi magyar társadalom és néprajz rendkívül értékes forrása - nem hiányozhat a szakirányú könyvtárakból, miként a nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárak néprajzi anyagából sem. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]