A kanizsai tűzoltás történetének 1690-től 1988-ig terjedő időszakát feldolgozó kiadvány. Az 1690-1871 közötti, azaz a város török uralom alóli felszabadulásától az ön-kéntes tűzoltó egylet megalakulásáig tartó szakaszt a helyi igazgatás és a spontán tevé-kenység korszakaként tárgyalja. A szerző   [>>>]

A kanizsai tűzoltás történetének 1690-től 1988-ig terjedő időszakát feldolgozó kiadvány. Az 1690-1871 közötti, azaz a város török uralom alóli felszabadulásától az ön-kéntes tűzoltó egylet megalakulásáig tartó szakaszt a helyi igazgatás és a spontán tevé-kenység korszakaként tárgyalja. A szerző ismerteti az első, 1690-ből származó tűzmeg-előzési szabályt, és közli azt a fontos tényt, hogy a város ebben az évben kéményseprőt fogadott fel. A későbbiekben is születtek szabályrendeletek, köztük a kötetben ismer-tetett, nyomtatásban megjelent Nagy Kanisa Város Tűzoltói Rendszabásai 1837-ből. A rendeleti úton történő szabályozás azonban nem volt kellőképpen hatékony, hiányzott a rendezetten és hozzáértéssel végzett tűzoltás, illetve az ehhez szükséges eszközállomány. E tekintetben az 1871-1906 közötti egyleti működés hozott változást. 1906-tól kezdő-dően az önkéntesek mellett 8 hivatásos tűzol-tót is alkalmaztak, mindez 1948-ig, a tűzoltó-ság államosításáig tartott. A munka utolsó fejezete az 1948-tól 1988-ig ívelő időszakot öleli fel. Tolnai Sándor tűzoltóparancsnok dolgozatának megírása mellett állandó kiállí-tást is létrehozott munkatársaival a tűzoltóság épületében. Az állandó kiállítás színes képeket is tartalmazó kalauza a Kanizsai Almanach 1996-ról című kötetben jelent meg. (Forrás: Kanizsai Enciklopédia) [<<<]