Köszönhetően az utóbbi évtizedek globális Tibet-divatjának (amelynek egyrészt oka a politikai vadromantika, másrészt pedig a New Age-es ezoterikus irányzatok és a buddhizmus terjedése) se szeri, se száma a témával foglalkozó, különféle műfajú köteteknek. Ezek között is kiemelt helyet foglalnak el   [>>>]

Köszönhetően az utóbbi évtizedek globális Tibet-divatjának (amelynek egyrészt oka a politikai vadromantika, másrészt pedig a New Age-es ezoterikus irányzatok és a buddhizmus terjedése) se szeri, se száma a témával foglalkozó, különféle műfajú köteteknek. Ezek között is kiemelt helyet foglalnak el az úti beszámolók, amelyek segítségével képzeletben mi is azokkal a szerencsésekkel tarthatunk, akiknek alkalmuk volt bejárni a hegyvidéki tájat, a "tiltott" városokat, a szent helyeket. Kategóriáján belül igazi különlegességnek ígérkezik a jelen mű, amely egy 19. századi brit utazó kalandjainak a krónikája. Henry Savage Landor elhagyva az elegáns szalonok világát, felöltötte úti zsakettjét, magához vette sétabotját, felbérelt két, a terepen ismerős hű szolgát, s elszántan nekivágott a Himalája lejtőinek, ahol jóval izgalmasabb, veszélyesebb - mondjuk ki: életszagúbb - élmények várták, mint amit bárki is elképzelhetett egy londoni klubban teázgatva. A terjedelmes kötetben a szerző részletesen ír mindenről, amit tapasztalt és látott, felvázolva ezzel a korabeli Tibet nagyívű portréját, a természet csodáira éppúgy kitérve, mint az ott lakók kultúrájára, vallására, társadalmi szokásaira. A szöveget a szerző saját rajzai és fotói kísérik. A művet függelék, név- és tárgymutató, valamint Sári László tibetológus írása zárja. [<<<]