John Gray ateizmusa nem ellensége a vallásnak, ellenkezőleg, úgy gondolja, hogy a vallás fontos támasza a kultúráknak, és olyan tartalmakat közvetít, amelyeket csak egy mítoszon keresztül lehet átadni. A kortárs európai és brit világ azonban Gray szerint visszavonhatatlanul vallás utáni, szekuláris   [>>>]

John Gray ateizmusa nem ellensége a vallásnak, ellenkezőleg, úgy gondolja, hogy a vallás fontos támasza a kultúráknak, és olyan tartalmakat közvetít, amelyeket csak egy mítoszon keresztül lehet átadni. A kortárs európai és brit világ azonban Gray szerint visszavonhatatlanul vallás utáni, szekuláris - csakhogy a szekularizálódás önmagában nem szabadít meg a vallások tudatformáló erejétől. Ellenkezőleg, a vallás, különösen a kereszténység tovább él a politikai ideológiáinkban, ezért fontos, hogyan ateista valaki. Az ateizmus hét típusa közül Gray ötöt elutasít, és csak kettővel van kibékülve, bár ezek közül is valószínűleg Joseph Conrad isten nélküli fatalizmusa áll hozzá a legközelebb. Az ateizmus többi formája Gray szemében nem igazán isten utáni nézetrendszer, hanem isten haragos vagy gőgös tagadása, s így a keresztény monoteizmus foglya. A szekuláris, liberális humanizmus Gray szerint kénytelen hinni az emberi haladásban, mert nem tud máshová menekülni a halandóság elől, mint sajátos történelemfilozófiájába. De ha el tudna fordulni a kereszténység történelmi megváltásígéretétől, akkor valóban középpontba tudná állítani az emberi méltóság, az együttérzés és a tolerancia értékeit, amelyek Graynek oly fontosak. (BABARCZY ESZTER [<<<]