Kamill Ī vagy ahogy a családja becézi: Milka Ī a legtöbbször úgy viselkedik, mint a többi ötéves gyerek. Imád biciklizni, focizni, vízicsúszdázni, rajzolni, rajzfilmet nézni, játszani az óvodában vagy a játszótéren. De annak is örül, ha a családjával múzeumba vagy étterembe mennek. Mint ahogy   [>>>]

Kamill Ī vagy ahogy a családja becézi: Milka Ī a legtöbbször úgy viselkedik, mint a többi ötéves gyerek. Imád biciklizni, focizni, vízicsúszdázni, rajzolni, rajzfilmet nézni, játszani az óvodában vagy a játszótéren. De annak is örül, ha a családjával múzeumba vagy étterembe mennek. Mint ahogy másnak, neki is időnként segítenie kell a házimunkában vagy a bevásárlásban, még akkor is, ha nincs kedve hozzá.*** Amiben azonban más a helyzete, hogy Kamill vak. Nem a szemével, hanem a kezével és a fülével lát, de még a tévéműsorokat is élvezni tudja, ha a hangon túl valaki elárulja neki, mi is látszik a képernyőn. Bár egyesek úgy fogalmaznak vele kapcsolatban, hogy "sérült" vagy éppen "fogyatékkal élő", ő ezt egyáltalán nem így gondolja, hiszen az élet minden területén meg tudja állni a helyét és közben pedig ugyanolyan jól érzi magát, mint a többiek Az érzékenyítő jellegű történet kiválóan megmutatja a látó gyerekeknek a vakok mindennapjait, de azt is, hogy menyire fontos a támogató környezet. A szöveget Joanna Rusinek háromszínnyomású rajzai kísérik. A könyv 2017-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve díjat Lengyelországban. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]