2001. szeptember 11. több szempontból is mérföldkőnek számít a közelmúlt történelmében, így nem csoda, hogy a tragédia egyre több és több művészeti alkotást ihlet. Jonathan Safran Foer regénye az elsők között volt azon irodalmi művek sorában, amelyek (közvetve vagy közveltenül) a   [>>>]

2001. szeptember 11. több szempontból is mérföldkőnek számít a közelmúlt történelmében, így nem csoda, hogy a tragédia egyre több és több művészeti alkotást ihlet. Jonathan Safran Foer regénye az elsők között volt azon irodalmi művek sorában, amelyek (közvetve vagy közveltenül) a terrorcselekménnyel, illetve annak folyományaival foglalkoznak. Szó sincs azonban katasztrófairodalomról vagy bűnügyi történetről; a 2003-ban játszódó könyv főszereplője s egyben krónikása a kilenc esztendős, korához képest túlművelt, szuperintelligens és hiperérzékeny, vegetáriánus, pacifista, zenerajongó, frankomán, szinte a komikumig komoly Oskar Schell, akinek az édesapja tűnt el azon a szeptemberi napon. A mű tehát Oskar beszámolója - alternatív naplója - a nyomozásról, amelynek célja, hogy megfejtse apa utolsó napjának rejtélyét. Nyom, amin elinduljon, alig akad: egy utolsó, magnószalagon őrzött hangfelvétel, egy titokzatos kulcs és egy név - ennyi maradt az idősebb Schell után. S miközben végigizgulhatjuk Oskar excentrikus kalandjait, a történetet az apai nagyszülők visszaemlékezései szövik át, teljessé téve a Schell család huszadik századi tablóképét. Noha a könyv főszereplője kisfiú, a mű korántsem gyermekirodalom; a szerző - megtartva a klasszikus történetmesélés erényeit - a posztmodern próza kifinomult vívmányait alkalmazza, remek dramaturgiával, sőt vizuális hatás eszközeivel élve. Művelt, tartalmas szórakozásra vágyó olvasók figyelmébe ajánlható munka. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]