A hatvanas évek elején, Párizsban töltött időszaka alatt írta Julio Cortázar Sántaiskola című, 1963-ban spanyol nyelven megjelent regényét, amely a maga idejében valóságos kultuszregénnyé lett. A magával ragadó tudatfolyamokból összeálló, az irodalmi szürrealizmus, a mágikus realizmus és a francia   [>>>]

A hatvanas évek elején, Párizsban töltött időszaka alatt írta Julio Cortázar Sántaiskola című, 1963-ban spanyol nyelven megjelent regényét, amely a maga idejében valóságos kultuszregénnyé lett. A magával ragadó tudatfolyamokból összeálló, az irodalmi szürrealizmus, a mágikus realizmus és a francia "noveau roman" erényeit egységesítő, a pályatársak közül talán leginkább Henry Miller és James Joyce stílusjegyeit magán viselő, nagyszabású munka komoly, de csábító kihívás a művelt olvasó számára, nemcsak az elképesztően gazdag témaszövevény és a különlegesen kidolgozott karakterek, hanem a könyv szokatlan szerkezete miatt is: az összesen százötvenöt fejezetből álló mű alternatív módon olvasható, az első ötvenhat, hagyományosan egymás után következő rész után szabad teret adva az olvasó kreativitásának, számos lehetőséget kínálva a dramaturgia és a végkifejlet alakítására. A bonyolult szövésű történetnek egy főszereplője és két mesélője van; a valódi protagonista, a Párizsban élő argentín író-filozófus, Horacio Oliveira, egy művelt és fecsegő természetű bohém, a helyi értelmiségi és művészelit karakteres tagja, aki a naphosszat tartó merengés, a hozzá hasonlókkal való vég nélküli eszmecseréken, jazz-hallgatáson és füves partikon kívül figyelmét kizárólagosan szerelmére és múzsájára, Lucíára, azaz La Magára fókuszálja. A párhuzamos részekből azonban kiderül, hogy igazából a történetet egy Morelli nevű, kívülálló író meséli, rálátást kínálva az eseményekre egy másik, objektív szemszögből is. A maga nemében alapműnek számító, a kor jellegzetes művészvilágának színes kaleidoszkópjába betekintést engedő kötet az igazán harcedzett, ínyenc olvasmányélményekre nyitott olvasóközönség figyelmére számíthat. [<<<]