A természettudomány és a teológia, az ész és a hit viszonya évezredek során egyik végletből a másikba fordult. Az egyik a bizonyítékokra, a másik a bizonyítékok feleslegességére épül. Vagy megfért egymás mellett e kettő, vagy ádáz, valóban véres harcot vívtak a tudósok és teológusok egymással. A
[>>>]
A természettudomány és a teológia, az ész és a hit viszonya évezredek során egyik végletből a másikba fordult. Az egyik a bizonyítékokra, a másik a bizonyítékok feleslegességére épül. Vagy megfért egymás mellett e kettő, vagy ádáz, valóban véres harcot vívtak a tudósok és teológusok egymással. A közelmúltban lassan változott ez a helyzet: a tudomány már nem kívánja mindenáron cáfolni a kézzel nem fogható világ létezését, sőt, a tudomány felfedezései a tudósok, teológusok és egyszerű laikusok legnagyobb meglepetésére mintha a teológia igazát kezdenék igazolni. Olyan tényeket tárnak fel, melyek hatására az eddig kidolgozott stabil és érzéketlen rendszer összezavarodik és ellentmondásba keveredik. Olyan tudományos jelenségek szemtanúi a kutatók, melyekről be tudják bizonyítani, hogy létrejöttük matematikailag lehetetlen, s ezért az, hogy mindennek ellenére e jelenségek megszületnek, szükségszerűvé tesz egy ?isteni? tényezőt. A szerző teológus és természettudós, aki mindkét területet a szívével szereti de az eszével ítéli meg, kérdőjelezi meg és hangolja össze. Három nagy részen keresztül, összesen 16 fejezetben állítja egymással szembe és egymás mellé a teológiát és természettudományt. Istenről, a teremtésről, az emberi létezésről olyan pontos, jól körülírt, racionális hangvételben beszél, ami csak egy olyan ember szájából hiteles, akinek célja nem a hit megdöntése, sem az isten létezése melletti bizonyítékok felsorakoztatása, hanem annak az egyszerű, mégis bizonyos ténynek az elfogadtatása, hogy a világ sem lehet más, mint az ember maga, akit egyszerre alkot egységes, kiegyensúlyozott egésszé a teste és a lelke.
[<<<]