Einar Már Gumundsson díjak sokaságát elnyert regénye magával ragadja az olvasót: a pszichés betegséggel küzdő narrátor szemszögéből megírt, töredezett módon szerkesztett, de mégis jól követhető történet a szerző mélyen empatikus, de a giccset és a felesleges szentimentalizmust ízlésesen nélkülöző   [>>>]

Einar Már Gumundsson díjak sokaságát elnyert regénye magával ragadja az olvasót: a pszichés betegséggel küzdő narrátor szemszögéből megírt, töredezett módon szerkesztett, de mégis jól követhető történet a szerző mélyen empatikus, de a giccset és a felesleges szentimentalizmust ízlésesen nélkülöző prózája révén beszippantja az olvasót, az írás mágikus és művészi ereje által mélyen átérezhetjük az elbeszélő helyzetét. A szerző a könyvet bátyja emlékének ajánlotta, aki – az elbeszéléshez hasonló tragikus sorsával – alapvető inspirációs forrást jelentett Gumundsson számára. A regény lírai, de mégis realista színekkel festi meg a huszadik század második felének izlandi társadalmát, a modernizációba belefutó, azzal olykor ellentétes viszonyba kerülő emberek életét és gondolatait, Reykjavík csendes városának fővárossá való fejlődését, mely mögött Páll, a skizofrénné váló elbeszélő áll végig, az ő szemszögéből ismerhetjük meg mindezt. A regény bemutatja a jobb élet reményében Reykjavíkba költöző családok munkás életét, a gürcölő szülőket, a lézengő gyerekeket, akik között ott találjuk az ekkor még „normális Pállt is. A fiú később fokról fokra csúszik bele a betegségbe, elveszti a kontrollt élete felett, verekedésekbe keveredik, s míg mások lassan feljebb kerülnek a társadalomban, jobb munkához és jobb élethez jutnak, a fiúból férfivá érő Páll menthetetlenül hanyatlani kezd. Ezt a folyamatot kísérhetjük végig Gumundsson mesterien megírt prózáját olvasva. A sötét színekkel megfestett regényt a komor észak és az emberi lélek mélységei iránt érdeklődő olvasóknak lehet ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]