Különös irodalomtörténeti-életrajzi mű Császtvay Tünde könyve, mert valóban életrajzi monográfia, ahogy alcíme is jelzi (Mikszáth Kálmán élete és kora), ám mégis csak részben hagyományos fölfogásban íródott mű. Ugyanis a szerző „kettős tükörben láttatja Mikszáth alakját; könyve első részében a 19.
[>>>]
Különös irodalomtörténeti-életrajzi mű Császtvay Tünde könyve, mert valóban életrajzi monográfia, ahogy alcíme is jelzi (Mikszáth Kálmán élete és kora), ám mégis csak részben hagyományos fölfogásban íródott mű. Ugyanis a szerző „kettős tükörben láttatja Mikszáth alakját; könyve első részében a 19. századi magyar irodalom hagyománya, illetve Mikszáth Jókai Mórral való különös kapcsolata felől, a második részben közöl klasszikus formájú, „élete és kora szemléletű pályaképet. Szerinte azért indokolt a kettős nézőpont alkalmazása, mert Mikszáth csakugyan a 19. századba beágyazottan indult, és a kor prózaíró fejedelme Jókai Mór volt, akihez Mikszáth szövevényes és erőteljes módon kapcsolódott. Majd ebből a helyzetből rugaszkodott el, és miközben megteremtette a maga írói egzisztenciáját, a modernséggel átlendült a 20. századba. Könyvében ezért halad végig a szerző kétszer Mikszáth pályáján, először a 19. századi prózahagyomány, illetve Jókai felől nézve, másodszor magát az író munkásságát tekintve. Az utóbbi részben Császtvay Tünde azt mutatja ki, miként hagyta maga mögött Mikszáth a 19. századot, hogyan törte föl a régi merev szabályokat, és találta meg a maga átjáróját a próza új korszakába. A szerző arra is figyel, hogy a századforduló hektikus történelmi és irodalomtörténeti fordulatai között az író milyen válaszokat adott kora kihívásaira. A kötet első fele (Visszfényben) az író és politikus kettősségét mutatja be, Jókaival való kapcsolata tükrében. A második rész (Fényárban) hármas fölosztásban – sajtó, politika, szépirodalom – tekinti át az író életét, pályafutását, munkásságát, alkotói teljesítményét. Az is sajátos vonása Császtvay Tünde könyvének, hogy a szerző nem törekszik alkalmazkodni az életrajz és az életmű belső arányaihoz, fontos és kevésbé fontos kérdéseinek megkülönböztetéséhez, hanem az általa kiemelt részleteknél hosszabban időz. Például különös figyelmet szentel a korát közvetlenebbül megjelenítő politikai publicisztikájának vagy újságírói tevékenységének. A dokumentumok mellékletével és irodalomjegyzékkel záródó „dupla monográfia irodalomtörténeti gyűjtemények fontos darabja.
[<<<]