A könyv szellemi zarándoklatra hívja olvasóit. Zarándoklatra a borhoz, amely egyszerre földi és égi jelenség, vagy ahogy Ady nevezte: mámor és malaszt. A nagy kultúrákban általában az istenek itala volt, az istenit jelenítette meg a Földön egészen addig, míg az Eucharisztiában Isten vérévé, a   [>>>]

A könyv szellemi zarándoklatra hívja olvasóit. Zarándoklatra a borhoz, amely egyszerre földi és égi jelenség, vagy ahogy Ady nevezte: mámor és malaszt. A nagy kultúrákban általában az istenek itala volt, az istenit jelenítette meg a Földön egészen addig, míg az Eucharisztiában Isten vérévé, a megváltás misztikus italává nem vált.De mitől és hogyan mozdult el a bor a mámortól a malaszt, a kegyelem felé? A választ keresve irdatlan messzeségbe, az ősidők teremtésmítoszaihoz utazunk vissza az időben, ahol a földi bor őse a Nagy Szertartás elixírjeként már jelen lehetett, hogy majd a Vízözön után – mintegy az emberiség megvigasztalására – a Földre jöjjön. Ám ahogyan az áldás és az áldomás szavaink is egyazon tőről fakadnak, úgy szökik a bor a földi szertartások profán világában is minduntalan az ég felé. Ez az egyik nagy tanulsága annak a szellemtörténeti zarándoklatnak, amelyen a szerző a nagy kultúrák, a vallások, a nyelvek, a művészetek vagy éppen a tudományok megidézésével egyre inkább beavatja az olvasót a bor misztikájába.Hogy a pohárban gyöngyöző bor nem csupán az élvezet forrása, azt a mai ember is sejti. Hamvas Béla hieratikus maszknak nevezte a bort, szent maszknak, amely feloldja az embert a Rossz görcse alól. Zelnik József könyve azt az utat mutatja be, amelyet a bor mint szent maszk tett meg a nagy szertartásoktól az áldozatig, és az áldozattól az élvezetig. A kötet egy eddig még nem tárgyalt, mély titkot is feltár, olyat, amiről a da Vinci-kódnak fogalma sem volt. [<<<]