Fake History címmel Angliában 2021-ben megjelent könyvében a történelem tíz legnagyobb hazugságát és az azokat terjesztő embereket veszi górcső alá az Otto English álnéven alkotó brit szerző. Rámutat arra, hogy a történelem ezen kisebb-nagyobb hazugságai ma is manipulálják a jelenünket, és hogy sok   [>>>]

Fake History címmel Angliában 2021-ben megjelent könyvében a történelem tíz legnagyobb hazugságát és az azokat terjesztő embereket veszi górcső alá az Otto English álnéven alkotó brit szerző. Rámutat arra, hogy a történelem ezen kisebb-nagyobb hazugságai ma is manipulálják a jelenünket, és hogy sok minden, amit a nagyközönség történelmi ténynek tekint, valójában kitaláció. Könyvében igyekszik rámutatni ezekre a hazugságokra, ugyanakkor azt is feltárni, hogy miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. Rögtön elsőként a brit történelem egyik legnagyobb ikonjával kezdi: Winston Churchill-lel, akinek alakja körül számos anekdota kering. Az egyik ilyen történet szerint 1944 telén egy „szigorúan titkos feliratú aktacsomó valahogy az utcára került, ahol a Whitehall egy takarítónője találta meg. Hazavitte a csomagot, ám a fia később visszavitte azt, Churchill pedig hálája jeléül a brit birodalom rendjének lovagparancsnoki fokozatával tüntette ki a takarítónőt. Így szól legalábbis a történet – csakhogy egy szó sem igaz belőle. Az anekdota Churchill egyik életrajzírójától ered, aki nem más, mint Boris Johnson – a nemrég leköszönt brit miniszterelnök. Vagy ott van a „kis hajókról szóló „dunkerque-i legenda, ami szerint 1940 májusában apró halászhajók segítségével, egyszerű polgárok menekítették ki a brit katonákat a kontinensről. Ez az epizód ma is része a brit történeti emlékezetnek, annak ellenére, hogy a kis hajók dolga az volt, hogy a parton várakozó katonákat átszállítsák a távolabb várakozó csapatszállítókra és hadihajókra, és azokat – néhány kivételtől eltekintve – a tengerészet és a parti őrség emberei vezették, akik gyakran a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül sajátították ki a járműveket. A további fejezetekben olvashatunk még a Chami-tavi üstről, mint az álrégész náci komédia részéről; arról az elterjedt nézetről, miszerint a brit királyi család tagjai németek; hogy a curry Indiából származik; a konkvisztádorokról és az aztékok lemészárlásával kapcsolatos túlzásokról; Abraham Lincolnról és arról, hogy nem pusztán emberbaráti jóságból szabadította fel a rabszolgákat; arról, hogy Adolf Hitler egy meg nem értett művész volt; a propaganda hatására a hidegháború vége felé a nyugatiakban élő Szovjetunió-képről és a valóságról; vagy éppen Dzsingisz kánról mint vérengző elmebetegről és a mongolok „barbárságáról. A fanyar humorral, közvetlen stílusban megírt könyvet forrásjegyzék, valamint név- és tárgymutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]